Korábban leírtam, milyen klassz lett a szeretett E36 kombim hűtése az utángyártott Nissen hűtő beépítése után….
Tegnap munkából hazaindulás elött ellenőriztem a vízszintet és az olajszintet. Mindkettő rendben volt, de kicsit bosszankodtam, mert a hűtő sapkája nehezen tekerhető vissza, kicsit olyan, mintha félrekapna. Na mindegy, visszatekertem. Hazafelé a szokottnál is nagyobb dugó volt, kb. 40 perc araszolás után már a Hős utca magasságában mintha egy kis vízgőzt láttam volna a kocsi orránál. Nem lettem nagyon nyugodt. Gyorsan félreálltam, és a kis pamacsból a motorháztető felnyitása után kellemes felhő lett, mintha a szaunában jól meglocsoltam volna a követ. Félig lenyomta a hűtő záró sapkáját és kinyomott némi vizet. Igazán örültem, víz nem volt nálam… Próbáltam visszacsavarni a kupakot és elporoszkáltam a közeli benzinkútra. Vettem egy nagy desztvizet és megpróbáltam leszedni a nem túl hideg hűtősapkát. Le is jött, sőt egyből osztódott is, ez bizonyos élőlényeknél biztos nagyon hasznos, de most inkább szomorú, a sapka külső része a kezemben, a biztonsági szelepes belseje pedig beleragadva a hűtő nyílásába.
Szóval fogó elő, kipiszkáltam a beragadt egységet, betöltögettem néhány liter deszt vizet, majd visszaapplikáltam a sapkát.
Miután hazaértem és kicsit lehűlt a rendszer, újra leműtöttem az osztódásra képes magasan kvalifikált és több funkciós, szinte már teleshopba kívánkozó hűtősapkát, deszt vizet töltöttem és légtelenítettem. Közben kommunikáltam az atyai házzal, hogy a nyáron kiszedett gyári, de kissé porózus és sérült hűtöm kupakja rajta tartózkodik-e dicsőséges, bajor honban megálmodott helyén? Nemsokára jött a válasz: Ja, natürlich.
Feleségemnek el kellett menni, úgyhogy kisfiammal nekivágtunk az Érdre vezető útnak. Belül éreztem a késztetést, szaladjak csak vissza és vigyem magammal a vasalóhoz rendszeresített 5 literes deszt viz flakont, de elhessegettem a gondolatot: olyan jól rátekertem azt a csodás sipakot, tuti nem lesz semmi baj!!!
És hát nem is lett – egészen az M0-on lévő Shell kút előtt kb. 1,5 km-ig. Itt aztán elment a fűtés, és erre én már gyanút szoktam fogni. Nem tudom, említettem-e már, kedvenc E36 kombimban az ifjú német mérnökök olyan jól találták ki a hőfokjelző műszer érzékelőjének helyét , hogyha a hűtőből elmegy a víz, a hőfokmérő továbbra is délcegen középen áll. Update: Közben megtudtam, az érzékelő a hengerfejben van. Amikor túlmelegszik a víz, fölmegy a hőfokmérő, de utána, mikor már elment a víz a rendszerből, és csak levegő van a hengerfejben, újra közép értéket mutat a szerencsétlen hőfokmérő, így bátran meg lehet főzni a motort.
Szóval fűtés maximumra, motor terhelés minimumra és „Jaj, csak érjek be a kútig és ne főzzzzem meg a motort!” – felkiáltással előre.
Be is értem a kútig, vettem egy újabb 5 literes deszt vizet a kedvenc évjáratomból, egykedvűen leműtöttem a hűtősapkát – közben kisfiam már édesdeden aludt Villám Mcqueenes gyerekülésében – feltöltöttem a rendszert vízzel, kis légtelenítés, csoda sapka visszatekerése nagy precizitással és kevés reménnyel, majd irány Érd vitorlázó üzemmódban.
Innen az út már viszontagságoktól mentes volt. Sőt, nagyon élveztem a poroszkálást, nézelődést, rájöttem, többet fogok ilyen krúzolos módban kocsikázni, persze, csak ha nem tartok fel másokat.
Érden picit hagytam hűlni a vizet, majd le a sapka külső részét, kiműtöttem a szelepes egységet, feltöltöttem a rendszert és lelégtelenítettem, majd felcsavartam a 20 éves hűtősipkát, aminek feltekerésekor visszatért a remény. Nem kapott félre, nem ugrott, csak egyszerűen felcsavartam és a végén érezhetően és határozottan zárt.
Majd édesapámmal beszélgetve megemlítettem, hogy nyáron, mikor cseréltem a hűtőt, nagyon erős volt bennem a késztetés, hogy a régi, gyári, 20 éves kupakot tegyem fel, de elhessegettem ezt a kósza gondolatot….