A Porsche Múzeumban 2016. április végétől októberig egy tematikus kiállítás tekinthető meg, melynek címe: “A Transaxle Éra: a 924-estőla 928-asig” , és amelynek gerincét a transaxle hajtáslánc elrendezéssel készült modellek jelentik. Ilyen típusok voltak a 924,928, 944 és a 968-as, ahol a motor elöl, a váltó pedig hátul helyezkedik el, hozzásegítve ezzel az autót a tökéletesebb súlyelosztáshoz.
A kiállításon megcsodálhatóak a szebbnél szebb Porschék.
 |
| 928 S4 Kabriolet |
 |
| a 944-es különböző változatai |
 |
| 968 Kabriolet |
1976 és 1995 között a Porsche a transaxle érában mozgott, hiszen eltértek a hátul elhelyezett boxer motor hagyományától, de elmondhatom, nem tévedtek..
Szóval eme kiállítás apropóján úgy gondoltam, milyen jó lenne kipróbálni egy ilyen autót, Jamek pedig volt olyan kedves, hogy rendelkezésünkre bocsátotta 924-esét. A Porsche garázsban állt és már fél éve nem volt beindítva, ennek ellenére pöccre indult és kellemes duruzsolásával egyből bizalmat ébresztett. 36 éves kora ellenére elfogadható az állapota, bár nem oldtimer, de mindenképpen jó alap lenne egy ígéretes felújításhoz. Mindene megvan, mindene működik.
Szóval előbányásztuk a garázsból, megtankoltuk, lemostuk, majd irány egy kis hegyi kanyargós. A 2.0 liter és 125 lóerő nem számít soknak mai viszonylatban, de ha hozzátesszük a 1090 kg-os súlyadatot és azt, hogy ez még nem EURO 158-as, egész szép képlet kerekedik. Nagyon szépen vette a lapot, és amikor harmadikban egy kicsit nekieresztettem, érezhető volt, hogy ott kezdi jól érezni magát. A kormány nagyon közvetlen és férfiasan kell betenni a kanyarba, de – többek között az alacsony súlypontnak köszönhetően – nem billegett a kanyarban. Ami nem tetszett, hogy a váltó nehezen volt kezelhető, de ez talán pont a transaxle megoldásból fakad így 36 évesen.
Az autó eredetileg minerva blau volt, ami belül látszott is, kár hogy nem hagyták úgy. Hátul volt egy kis rohadás, de igazándiból egész vállalható még így is. Ahogy nézegettem, kint 4000 EUR körül kezdődnek a műszakis példányok, de vannak jóval drágább darabok is. Ha valaki hosszú távon gondolkodik, jól is járhat egy ilyen 924-essel, hiszen valószínűleg növekedni fog a szép darabok értéke.
Tetszett még, hogy nagyon mélyen ültem, de mégis kényelmes volt az üléspozíció. Egész használható méretű a csomagtartó is, és nagyon extravagáns a bukó lámpa is.
Jó volt belekóstolni a ’80 évek sportkocsi világába, milyen lehetett mikor Jürgen átkapcsolt a Dire Straits-ről Nenára, és jól odataposva gyorsult egyet egy Manta ellen. De ez már a múlté, ahogy a Manták nagy többsége is elporladt már, viszont ez a Porsche él és virul. Azért el kell mondjam, hogy kicsit utánanéztem az alkatrészáraknak, miegymásnak, hiszen egy Porsche mindig jó a háznál. De azt hiszem, ez egyelőre csak vágy marad.
Jamek amúgy várja az új gondoskodó gazdát vagány piros sportkocsija számára:
