Utazás egy szivarszobában – BMW 725 tds teszt

In teszt

Mit tud 20 évesen a BMW E38 2,5 TDS?

A férfi olyan, mint a bor, a korral nemesedik, tartja a közmondás. És úgy tűnik, hogy ez igaz a bajorok egykori zászlóshajójára is. Nem öregszik, hanem ahogy telnek az évek, úgy érik. Ráadásul függetlenül attól, hogy vannak nála szebbek, vannak nála jobbak, az igazi ínyenceknek megmozgat valamit ott legbelül, amit egy indiai budgetcar soha az életben nem fog.

Mit tud 20 évesen a bajorok egykori zászlóshajója? Röviden és tömören: – mindent, ami ahhoz kell, hogy egy hosszú utazásból egy csapásra élmény legyen, anélkül, hogy az embernek különösebb kockázatokat kellene vállalni, és ami a legfontosabb, anélkül, hogy brutálisan a zsebébe kellene nyúlnia. De ne szaladjunk ennyire előre…

Kezdetek

A történet ott kezdődik, hogy néhány hete a feleségemmel együtt Romániába utaztunk. A nagy út előtt a jelenlegi autónkon (Ford Mondeo 3. 2,5 V6) néhány dolgot meg kellett javítani, így az indulás előtti napokon ezeket intéztem. Három nappal az indulás előtt, már csak az üzemanyag szivattyú cseréje volt hátra. Ezt szerkesztő társammal, Tibivel terveztük megcsinálni. A munka nem ígérkezett hatalmasnak. Hátsó ülés ki, kábelek le, szivattyú ki, új szivattyú be, ülés vissza. Azonban ezt valakik 2002-ben a Ford gyárában nem így gondolták és akkora lyukat vágtak az ülés alá, hogy ne lehessen kivenni a szivattyút. Persze mivel lyukat azt vágtak, így az egyszeri ember annyira hozzáfér, hogy el tudja rontani, de annyira már nem, hogy ki tudja cserélni. Így a hétfői indulás előtt, három nappal, Péntek este ott álltunk autó nélkül.

Ilyenkor kerülnek képbe a barátok. Akik persze szívesen segítenek, de olyan barát kevés akad, akinek lenne olyan autója, amit Hétfőtől Péntekig tud nélkülözni. És ami olyan állapotban is van, hogy az ember neki merjen vele indulni egy mindennel együtt nagyjából 700 km-es túrának. Ekkor került képbe egy igazán jó barátom, akinek láss csodát, épp van egy e38-ca, ami nála ugyan napi használatban van, de azért ha nagyon muszáj, tudja nélkülözni néhány napig.

Start

Az autót Pesttől egy órányira, tudtuk átvenni. Hogy jobban értékeljük a huszonéves luxust, a helyszínre egy klíma nélküli F-Astrával jutottunk el, aminek a finn szauna hatás fokozása érdekében, még a teljes belsőtere is fekete. Egy órányi aszalódás után, végre a megbeszélt helyre érünk, ahol várt minket ez a 2 tonnás, kerekeken guruló szivarszoba, a maga teljes pompájában:

Elképesztő, ahogyan beállsz vele szabályosan és kilóg majdnem 1 métert

 

Bár a kép annyiban csalóka, hogy a kerítés miatt az orra nem tudott befelé túl lógni, annyiban azonban teljesen reális, hogy ez az autó egyszerűen a mai méretekhez mérten is hatalmas a maga 4984mm-es hosszával és 1862mm-es szélességével. A látványt pedig tovább fokozza, hogy csupán 1435mm a magassága. A nagy szélesség és hosszúság mellé jövő relatív alacsony magasságnak köszönhetően születik az utánozhatatlan tepsi forma, ami miatt még ma is szemet gyönyörködtető annak, aki értékeli az efféle művészetet.

Ekkora felületen simán megvacsorázik akár egy 6 tagú család is

Az orr rész kicsit hasonlít a korabeli hármas orrára. Persze az egy méteres hosszkülönbség miatt még a hozzá nem értők is könnyedén felismerik, hogy ez bizony nem egy hármas, de első pillantásra könnyű rácsodálkozni, hogy „ez a hármas meg mitől nőtt ekkorára”.

Ennek a konkrét példánynak a hűtőrácsát a korábbi tulaj egy karbon hatású matricával színesítette, ami néhol már feladta a harcot, de ez engem személy szerint abszolút nem zavart. Főleg, hogy ettől nő a gengszterfaktor, ami épp jól jön, ha az ember kelet felé indul.

Gyárilag 16-os felniken futott, de a 19-es is felfér rá anélkül, hogy malomkerék hatás lenne.

Ennek az autónak az oldala is gyönyörű. Ezek az élek, formák egyszerűen lenyűgözőek. Ha az ember hunyorítva nézi egy egyszerű régi kocka autó. Viszont ha teljesen kinyitja a szemét az élek játéka mégis izgalmas formát ad az autónak. És pont ezektől lesz a kockasága ellenére mégis egy olyan kocka, ami sokkal izgalmasabb, mint egy Volvo, ami végtére is egy ugyanolyan kocka.

Akkora, hogy lefényképezni sem olyan könnyű.

 

Hátulról hasonlít az e36-ra és az e39-re is, de mégis karakteresen más. A csomagtartó egy kisebb kombit is megszégyenít. Vész esetén aludni is lehetne benne, baleset esetén pedig gyűrődő zónának is bőségesen elég. A fedél kulccsal és gombbal is nyílik természetesen.

Belső

A 90-es évek közepén és a 2000-es évek elején a bajor iparmágnás, már tv-zett a kocsijában

 

Ha még a kedves olvasó nem adta fel, akkor a fentebbi képről megértheti, hogy miért nevezem én ezt az autót következetesen szivarszobának. Lehet, hogy a kép nem adja teljesen vissza, de itt egy akkora beltérről van szó, amiben az az előválasztó jelentéktelen részletnek tűnik, miközben akkora, mint a feleségem alkarja.

A műszerfalborítás minden része minőségi. Nem jártam utána, hogy a felső rész pontosan milyen anyagból van, de szemre és tapintásra természetesen minőségi a burkoló anyag, alatta pedig puha tömés. A lakozott fa bizonyos autókban teljesen cikire sikeredik, de itt gyönyörű. A kesztyűtartó és az ajtók felületének borítása szintén nagyon kellemes, minőségi, ahogyan egy BMW-től illik. A kormány és az ülések természetesen bőrből készültek, az előválasztó fából.

A kilométer számláló 300ezer felett jár, és ki tudja, honnan lett visszatekerve. Ennek ellenére a beltér egyben van. A tipikus használtautó vásárló praktikák itt kudarcot vallanak. Az ülés bőre bár kissé kopott és repedezett, de mégis rendkívül kellemes még így is és jól is tart.

Sajnos nincs olyan kép, ahol ne lenne cucc a hátsó ülésen. Bocsi 🙂

 

Hátra beülve a hely fejedelmi. A képen látható ajtó hossza több, mint egy méter, ennek alapján kell elképzelni a lábtér méretét, úgy, hogy az első ülés 180-as magasságra van állítva. Hátra beülve a 180 centimmel szinte elvesztem. Ha az ember nem féltené a bőrt, betehetne mindent a hátsó ülésre és semmi szükség nem lenne a csomagtartóra.

 

Induljunk kapitány!

Romániában mi más is mehetne az ember előtt? 🙂

 

Azt rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy ha hiszi, ha nem a kedves olvasó a 2,5 TDS nem kevés ebben a kocsiban, még automata váltóval sem! Ha nem próbáltam volna, lehet, hogy én sem hinném, de ezt az alaphangon több, mint 1700 kg-t a 143 lóerő és a 280 nm jól mozgatja. Persze a „menés” érzést elősegíti, hogy a dízelmotor nyomatéka alapból ad egy erős gyorsulásérzést, ráadásul a BMW természetesen hátsókerekes is, ami szintén ad egy intenzívebb gyorsulásélményt, mint egy elsőkerekes autó. A „hú de megy” érzést segíti a turbó is, ami, amikor az ember nem várná, még besegít. Persze egy 4 literes V8-ból átülve lehet, hogy más lenne a véleményem, de számomra, ennek a konfigurációnak a gyorsulása és menetdinamikája meggyőző volt. Normális használat mellett, nem volt olyan szituáció, amiben azt éreztem volna, hogy kevés az autó. Ráadásul az e38 nem is arról szól, hogy az ember állatmódon közlekedik vele. Persze jó érzés odalépni neki. Jó érzés, hogy nagyobb gázra kicsit leül a hátulja, mintha csak egy motorcsónakkal indulna meg az ember, de akkor sem érzi azt az ember, hogy, hú de taposni kéne neki. Ugyan a gázpedál igényelné a taposást, mivel sokkal kevésbé tart ellen, mint más autókban, de valahogy akkor sem. Kicsit olyan érzés vele száguldani, mint mikor egy újgazdag villog az arisztokraták között a vagyonával. Valahogy méltatlannak érzi az ember a száguldást ebben a fejedelmi kényelemben. Ez az autó egyszerűen nem erről szól.

Menet közben egyedül az automataváltó működése volt néha zavaró. Országúti tempónál elő-elő fordult, hogy ahelyett, hogy felváltott volna, inkább feleslegesen magasan tartotta a fordulatszámot. A négy tárcsafék tökéletesen teszi a dolgát. A futómű elképesztően jól elnyeli az úthibákat. Már-már veszélyesen jól is, hiszen az emberben azt az érzést kelti, hogy bármin átmegy. Ilyenkor jó, ha az embernek eszébe jut, hogy bár a futómű és a két tonna elnyel bármit, az alufelni viszont nem.

A kocsi egyébként rendkívül egyben van még mindig. Sem a román, sem a magyar utak nem tudtak kifogni rajta. A legrosszabb utakon is elképesztően stabil és szilárd volt az autó. Semmi nyikorgás, semmi „mindjárt szétesik érzés”.

 

Összegzés

BMW 725 tds teszt
A méreteit a mosóban is érezni, alig haladtam a mosással, mikor már mehetett bele az újabb adag apró a mosóba.

 

Ez az autó még ma is nagyot üt. Ha nem is feltétlenül abban az értelemben, ahogyan azt sok ember méri, hogy „hú de megnézik az utcán”. Persze ez is relatív, hiszen valaki ránéz és megbámulja, mert hatalmas. Más meg rá se hederít, mondván, hogy ez már csak egy huszonéves dízel, amit környezetvédelmi okokból ki kellene tiltani, nem csak a belvárosokból, de még a bolygóról is.

Amivel viszont ez az autó, még ma is elkápráztat bárkit az az, hogy még ma sem unalmas a forma sem kívül, sem belül. Ez a nyújtott tepsiforma még ma is üde színfolt a dugóban, a belsejére pedig még ma sem lehet lefitymálóan legyinteni. Gyönyörű a bőr, a fa. Elképesztő az ergonómia, minden kézre esik. Az ülések egyszerre kényelmesek, mint egy szivarszoba bőrfoteljai, de közben tartanak is, ha éppen tempósabban kell haladni. A motor pedig tökéletesen elég ahhoz, hogy összeálljon az élmény.

Ha nem az első gyerkőcön, és nem kombikban gondolkodnánk a Feleségemmel, én bizony komolyan gondolkodnék azon, hogy vegyek vagy egy ugyanilyet, vagy egy 728i-t vagy esetleg egy 730d-t. Lehet, hogy több törődést igényel, mint egy 5-10 éves autó. Az is lehet, hogy kicsit többet is eszik, mint egy fiatalabb kompakt csoda. Mondjuk, azt hozzáteszem, hogy méreteit meghazudtoló módon, klímával, országúton nem ment az átlag 8 fölé. Persze az is igaz, hogy inkább chill volt ez az út, mintsem nemzeti vágta.

Visszatérve a fenntartásra. Hallani olyan történeteket, hogy emberek rengeteg pénzt ráköltöttek ilyen vagy ehhez hasonló régebbi prémiumokra és a végeredmény soha nem lett az, mint amiről álmodtak.

Viszont ne felejtsük el, hogy vannak ilyenek is, mint ez. Néhány éve megvették számlákkal igazolt, normális előélettel, feleannyiért, mint amennyibe egy új Suzuki vagy Dacia kerül. Normálisan használták és szervizelték és lám, nem hozott gazdasági összeomlást. Sőt elégedett vele a tulajdonos és esze ágában sincs eladni. No de, száz szónak is egy a vége… ez az autó ugyan nem 2 fillér és nem is lehet annyiból fenntartani, de egy normális pénztárca minden különösebb megrázkódtatás nélkül elbírja, cserébe pedig olyan élményt ad, amit csak nagyon kevés autó tud. Szóval  csak ajánlani tudom. Úgyhogy tessenek felmenni a hahura vagy a mobliere, rászánni az időt és a pénzt egy jódarab felkutatására, aztán élvezni az élményt (Y)

(Figyelem! A cikk és a képek egy munkaút gyümölcse, nem egy teszthét terméke. A képek így nem tű élesek, a leírás pedig nem a hamutartótól a tetőantennáig tartó mélyelemzés tipusú!)

 

Képek:

 

You may also read!

Zemplén Rally

Váratlan fordulat a Zemplén Ralin – videóval

Beszélgetés Dominik GT-vel - aki 2022 felfedezettje lett - a Therwoolin VIII. Zemplén Rally után. Túl vagy életed első Rally2-es

Read More...
baleset megelőzés

Így akadályoznák meg, hogy valaki ittasan üljön a teherautó volánja mögé

A közúti balesetek többsége általában mindig valamilyen emberi tényezőre vezethető vissza. Az Európai Unióban a jövőben még nagyobb hangsúlyt

Read More...
Logisztikai Évkönyv

Bemutatásra került a legújabb Logisztikai Évkönyv

November 30-án a Magyar Logisztikai Egyesület (MLE) évkönyvbemutató rendezvényén debütált a Logisztikai Évkönyv 2023. A kiadvány a hagyományokhoz híven

Read More...