A szálak 2006-ig vezetnek vissza. Akkor mutatták be a MINI Cooper S-t, majd 2012-ben a MINI Cooper Works GP-t. Abból a modellből 2000 darab készült.
John Cooper Works GP tanulmányautó
A mostani GP-re egyelőre dizájn tanulmányként tekinthetünk, a teljes valóságára Frankfurtban derül fény. Elől az óriási légterelő és levegő beömlők határozzák meg a képet.
Oldalt is méretes aerodinamikai és hűtő szerepet betöltő idomokat és karbon küszöböket találunk. A szélesebb sárvédőívek alatt pedig szélesebb nyomtávú a futómű is. A hátsó légterelő pedig már-már Pikes-Peek-i méretű. Az idomok nagy része a súlycsökkentés miatt szénszálból készült. Egyedi a visszapillantó tükör is.
Hátul pedig méretes diffúzor zárja a képet. A két hátsó lámpa együtt a brit zászlót mintázza.
A rendkívül mokány, dinamikus, erőtől duzzadó MINI-ről nekem – ha szabad ilyet írni – első ránézésre, kicsit hunyorítva a Renault 5 Turbo jutott az eszembe.
A versenyautós hangulat belül is folytatódik. Ötpontos biztonsági övek, aluminium bukókeret, minimalizált műszerfal és sportkormány fogadják a sofőrt.
Az autó alatt dolgozó verseny futómű a központi kijelzőn állatható. A display mellett pedig áramtalanító kapcsolót találunk. A súlycsökkentés jegyében hiányzik a hátsó ülés, a tető és ajtókárpit. Az ajtók behúzása is versenyautós szövet fogantyúval lehetséges.
Tehát minden adott a kemény pályázáshoz, vagyis majdnem minden. Hogy mi dohog a GP orrában és az erősebb-e, mint 231 lóerő, az szeptember 12-én Frankfurtban fog kiderülni.
