A Citroen prémium márkája a DS, ennek kisebbik SUV típusát, a DS 3 Crossbacket tesztelhettük. Az autó megjelenése igazán egyedi, mindenki megnézi. És a belső tartalom is igazán meggyőző. Franciás szépség, franciás kényelem, németes dinamizmus. Csak hát az ára…
Egy DS 3-assal járhattam egy hétig és minden percét élveztem. Az autó kívül, belül meggyőző. Nézzük először a külsejét.
Elölről nézve a DS 3 hatalmas harcsaszájat kapott, természetesen gyémánt mintával. Ez a mintázat az autó minden részletén visszaköszön. A DS jel is belesimul ebbe a mintázatba. A hűtőmaszk – fényszóró – nappali fény hármas is DS-t mintáz. A fényszóró egyébként DS Matrix LED Vision már szériában is. Az autó eleje egy művészi kompozíció. Elegáns, kicsit agresszív, kicsit kedves, de mindenképpen egyedi.
Oldalról is van különcség bőven. Az oldalbordák itt is hozzák a gyémánt motívumot. A 17-es kerekek pedig nagyon jól mutatnak a kis SUV-n. Igazán klassz, hogy a B oszlopot így alakították ki, csakhogy kijöjjön a minta. Nagyon szépek a kilincsek, amik menet közben vagy záráskor belesimulnak az ajtóba. És ha közelebb lépünk a kulccsal, vagy megnyomjuk a kilincset, kiemelkednek. Ütős az alul végigfutó fekete műanyag perem, és legalább ilyen klassz a fehér tető. De azért azt meg kell jegyezni, oldalról már nem annyira egységes, nem annyira szemet gyönyörködtető a DS3, mint elölről.
Hátra jőve ismét itt a dizájn kánaán. Elképesztően jól mutat a kis DS. A viszonylag szélére rakott két kipufogó – a 155 lovas modellen nem is annyira túlzás – és a két szélső kamu levegőnyílás igazán dinamikussá teszi a látványt. Az elvékonyodó hátsó lámpák a végig futó króm csíkkal a régi idők szépségét, eleganciáját idézi. Ez a nézet mindenképpen 10 pontot érdemel.
Ha már itt vagyunk, nyissuk ki a csomagtartót, ami 350 literes és elég jól pakolható. Ami picit furcsa és magamtól meg sem találtam, az a nyitó gomb, ami a rendszámtábla keret fölött van elrejtve. Amúgy a kulcsról is nyitható.
Üljünk be
Beülve fejedelmi pompa és kényelem fogad. A karóra mintás bőrülések, a remek fogású, alul csapott bőrkormány,
a középen gyémánt mintával különlegesen kiképzett kezelőszervek – mind a francia autóipar reneszánszát idézi, vagy éppen hozza vissza? Hiszen a régebben a francia autókra ragadt sok rossz sztereotípiát már lassan kezdhetjük feledni. Milyen klasszak a Citroenek, Peugeot-ok? És akkor itt egy ilyen ékszerdoboz. Olyan finom a bőr illata, ami beszálláskor meglegyinti az orrunkat.
És ha még a vezetőoldalon masszírozós fotel kényelmi extráját aktiváljuk.
A középkonzolra tekintve is a gyémánt az uralkodó motívum. És itt a középkonzolnál nekem egy kicsit szoknom kellett. Elsőre picit sok volt. Olyan érzésem volt, mintha egy korabeli lovag nézne rám sisakrostélyán keresztül. De pár nap alatt belesimult az egységes, finom, pezsgőillatú egészbe.
A műszerfal teljesen digitális és egyedi – mintha ez már elhangzott volna. Mert nem akar hasonlítani egy analóg órára, hanem olyan franciásan különc, de teljesen jól használható.
A középső kijelző 10,3 colos és a fűtés is innen szabályozható, ezt a konszernél már megszokhattuk. A középső szekcióba szépen illeszkedik a váltó karja, ami egy nyolc gangos Aisin automatát szabályoz.
Amit még fontos megjegyezni, hogy elől milyen bőséges a tér. Én sem vagyok túl kicsi, és beült mellém Laci barátom, aki nem kis darab, és ő jegyezte meg, hogy milyen kényelmesen elférünk. Tehát ha az első szekciót nézzük, még a helykihasználás is igazán példásan sikerült.
Hátul már nem ilyen jó a helyzet. Ha a 193 centimre van állítva az ülés, mögém már nem lehet beülni, még egy gyereknek se nagyon.
Induljunk
Ahogy beröffen a három hengeres 1,2-es erőforrás, nem nagyon érzékelni rázkódást. Ha pedig gázt adunk, van egy finom röcögés, ami nekem kifejezetten tetszett. Induljunk is. De hogy? ECO, Normal vagy Sport fokozatban? Sport fokozatban élénkebb a gázreakció és a kormány is közvetlenebbnek tűnik. Illetve jócskán kiforgatja a sebességeket. Azt kell mondanom, hogy a 155 lóerő, 240 Nm és az 1200 kg engem meggyőzött. Nagyon jót lehet vele autózni, bár akkor nem 6 litert eszik, inkább 9-et. Csendben jegyzem meg, hogy 180-nál még nem fogyott el. A 0-100 is megvan 8,2 másodperc alatt, ami pedig 1 másodperc híján a Suzuki Swift Sport ideje. Ami meg már szinte hothatch. A futómű is partner egy kellemes csapatáshoz, bár tudom, ennek nem ez a lényege. De azért nem baj, ugye? A futómű tehát kellően feszes, a kisebb úthibákkal is megbírkózik, csak hát a nagyobbak, azokon picit üt, picit rázkódik, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros. Normál módban olyan normálul is viselkedik az autó és tényleg minden forgalmi helyzetben elég is. ECO módban kicsit vánszorgó csigás, bár az biztos, hogy a legjobb fogyasztási eredményeket itt lehetett volna elérni, de ez most el maradt. Gyanítom, hogy simán le lehet vinni 7 alá a vegyes fogyasztást, nálam 8,5 lett, de elég nehéz volt a jobb lábam.
Közben eszembe jutott, hogy volt egy esti országúti 22 km-es etap eco módban és tojáshéjjal a gázpedál alatt. Így a fogyasztás 5,6 liter volt 100 km-re vetítve.
Milyen volt
Egy pici megszokás után nagyon otthonosan éreztem magam a DS3 Crossbackben. Pár nap után pedig már kifejezetten élveztem mind a kényelmét, mind a dinamizmusát. Viszont péntek este egy hosszú és fárasztó hét után hazaindultam. Nem kapcsoltam sport módba. Nem tudatosan, de az Opera felszereltségű autóban betettem egy opera albumot, azt hiszem, elsőnek az „O mio babbino car” szólt. Bekapcsoltam a masszírozó funkciót és hazáig kisimultak az idegein. Otthon felfrissülve szálltam ki az autóból. Azért ezt nem túl sok autó tudja ebben a kategóriában. Ez már tényleg prémiumság. Persze a pihenéshez hozzájárul a sávtartó automatika és az adaptív tempomat is. Bár a sávtartáson még lehetne fejleszteni, ha kopott a felfestés vagy csak egy oldalon van, már nem képes vezetni. És hát, hogy az opera szépen szóljon, kellett a FOCAL Electra hifi is. Emellett ami állandó velejárója a DS 3-nak, hogy szinte mindenki megnézi. Ez mindenképpen elismerés a külsejének.
Mennyibe kerül?
És akkor jöjjön az egyetlen olyan tényező, amitől nem lesz népautó. De nem is ez volt a cél. A DS 3 alap változata a PureTech 100 benzines 6 sebességes kézi váltóval 6.990.000 Ft. A 155 lovas benzines 8 sebességes automatával Ultra Prestige felszereltséggel 9.870.000. A tesztelt, felextrázott példány ára pedig 11.987.000 Ft volt. Az pedig már egy jól felszerelt BMW X1 ára. Innentől számomra a választás nem lenne kérdéses. De ha francia autó, francia divat és francia művészet rajongó lennék, akkor már kérdéses lenne a választás. Ennyire extravagáns, ennyire kimunkált, ennyire egyedi autó nem sok van a piacon. Abszolút az érzelmekre hat, és közben igen tisztességes a technika is alatta. Bár a 100 és 130 lovas benzinest nem próbáltam, ahogy a dízeleket sem. De ez a kombó, ami nálunk járt, nagyon meggyőző volt.
Feliratkozás az Autosajto.hu hírlevelére