Már nagyon régen ki akartam próbálni a Jimnyt. És kíváncsi voltam, milyen kemény terepen. De ez sajnos nem adatott meg, mert ahol az utolsó teszt napon a forgatást terveztük, rendezvény volt és minden tervünk kútba esett.
De milyen a Jimny? Úgy férfias, hogy közben nagyon aranyos. Elölről hunyorítva még a Hummer is benne van. És nagyon erőteljesen érződik a gépészet. De ne szaladjunk ennyire előre.
A forma
Ez a forma mindent visz. Ez már nem oszt meg senkit, mindenkinek tetszik. Elölről a gülü szemek és jó terepszög érdekében nem túl mélyre húzott alsó szoknya, a műanyag hűtőrács, végtelen egyszerű és praktikus. A kockaforma már itt is érződik.
Csak hogy látszódjon. Ez egy kis autó. Főleg a Chevy Blazer mellett. Az OT rendszámos Blazer amúgy Olaszországban még szolgált. 1984-es és egy 6.2-es szívó dízel hajtja 155 lóerővel és 350 Nm nyomatékkal. Köszönet Eriknek, hogy mellé állhattunk egy fotó erejéig.
Oldalról is nagyon maszkulin, erőteljes a kis Jimny. Érződik rajta, hogy nincs akadály. Jó ez a zöld szín és a fekete sárvédő szélesítések.
Hátulról is látszik, terepre tervezték. És nincs semmi fölösleges, még a pótkerék gumija sincs beburkolva.
Üljünk be. Érdekes, de bent viszonylag jól elférni.
És még hátra is be tudtam ülni, nem is volt olyan vészes.
A belsőről azért el kell mondani, valószínűleg slaggal mosható. Itt minden kemény műanyag. Főleg ebben a puritánabb változatban. Van egy fordulatszámmérőnk és egy kilométeróránk. Van egy multi kormányunk. Van egy kis hifink. De minden olyan vidám.
Induljunk már
Mikor beültem a Suzukinál az autóba, nagyon izgatott voltam. Milyen lesz? Nem fog billegni?
Nem lesz béna aszfalton a merev hidas létraalvázas konstrukció? Hát. De igen. De nem számít.
Ahogy beindul az 1.5-ös szívó 4 hengeres benzines, ami itt még hosszában csücsül az orrában és életet lehel a kasztniba, nagyon jó érzés. Bár 102 lóerő és 130 Nm nyomaték nem túl nagy szó manapság. De valahogy amint elindulunk, azt várjuk, bárcsak összkerékbe és felezőbe kéne már tenni.
Amúgy aszfalton sem olyan rossz. Kicsit pattogós, és nagyon sokat kell tekerni a kormányon. Picit kemény a váltó – ami csak öt sebességes – de pont így jó. Az ülés sem túl kényelmes. Mégis élveztem minden percét. Amúgy azért van benne ülésfűtés, tempomat, vészfék asszisztens és lejtmenet vezérlő is. 100 km/óránál pörög 3000-et és 120 fölött már eléggé kelletlen és elég durva az oldalszél érzékenysége is. Ez nem autópályára való. A teszt alatt a fogyasztása egyébként 7,5 liter körül alakult.
De mikor megálltam a kb. 45 fokos dunai gát tövében, húztam egyet összkerékbe és még egyet felezőbe,
utána az a flegma nemtörődömség, hogy effektíve olyan rezzenéstelen arccal és technikával mászott fel, hogy az megdöbbentő volt.
Nem így a feleségem és a kisfiam, mikor behúzott kézifékkel és járó motorral otthagytam csapot-papot és kiszálltam, hogy megörökítsem a meghitt pillanatot.
Amúgy picit még mentünk sáros erdei utakon és egy kicsit szántóföldön, de a Jimny dimenzióját ezek nem is érintették. Vasárnap elmentünk oda, ahol anno még a Vitarát teszteltük,
de annyian voltak ott, hogy nem tudtunk forgatni se, tesztelni se. Na mindegy. Mikor visszavittem az autót és elmondtam, hogy nem tudtam kipróbálni kemény terepen, egyből ígéretet kaptam, hogy elvihetem még egyszer, de mindenképpen terepeznem kell vele.
Ami még kimaradt, de szóra sem érdemes, mondhatni elhanyagolható, az a csomagtartó a maga 80 literével.
Egyszóval vadászok, offroaderek, és mindenki akinek tetszik a kis Jimny, gyorsan szaladni, amíg még lehet kapni, mivel kivezetik az európai kínálatból a CO2 kibocsátás miatt. Persze a nagy mild hibrid SUV-ok maradhatnak. Ezt aztán szuperül kitalálták a mahagóni íróasztalok mögött….
A tesztautó akciósan 5,4 milliót ért és minden forintot megszolgál majd annak, aki egy ilyet még hazavihet.
