Peugeot 604, elnöki örömök négykeréken

A boldogság titka, mondják a bölcsek, hogy tudjunk lemondani arról, ami soha nem lehet a miénk. Eddig rendben is van, tehetné hozzá Pásztor Tamás, de azért tartsuk nyitva a szemünket, hogy azonnal léphessünk, ha megtörténik az elképzelhetetlen.

„Úgy tizenhat éves lehettem, amikor édesapám a Peugeot 504 mellé vett egy 604-est, szigorúan vasárnapi autónak. – folytatja a Peugeot-gyűjteménye kincseiről szóló történetet Pásztor Tamás, visszautalva a sorozatunk második részében említett Peugeot 504-eshez fűződő, bensőséges kapcsolatára.

„Az 504-es napi használatban volt, és ezt szó szerint tessék érteni: mindig tele volt szerszámokkal, nem volt benne semmi ünnepélyes. A 604-es viszont maga volt a megtestesült csoda. V6-os benzinmotor, motoros ablakok, bordó fényezés, plüss kárpitozású, kényeztetően puha, hatalmas ülések. Franciaországban nagyvállalatok vezetői, ügyvédek, orvosok, sztárfocisták, politikusok, elnökök  jártak 604-essel.

Még arrafelé is fényűzőnek számított az autó, hát még Magyarországon. Imádtuk. Aztán egy nagytakarítás során apám felhajtotta a padlószőnyeget, és kiderült, hogy a műanyag alkatrészekbe más azonosítók voltak belenyomva, mint ami a papírokban szerepelt. Az autó jó pár évvel öregebb volt, mint ami a forgalmiban állt, így apám visszaadta a kocsit az eladónak. Alig pár hónapig volt nálunk a kocsi, de mély benyomást tett rám…”

A Peugeot 604 valóban igazi presztízsmodellnek számított a maga korában. A legfelső társadalmi réteg autója volt, ennek megfelelő műszaki tartalommal: elöl-hátul független felfüggesztéssel, nagyteljesítményű, hathengeres motorokkal. A drága nagyautók sorsa azonban a francia limuzint sem kerülte el: második gazdájuk jellemzően a presztízst még nagyra értékelte, de költeni már nem költött az autóra, a harmadik, negyedik tulajdonos számára pedig már nem jelentett többet egy tágas, strapabíró járműnél, amíg végül a korrózió fel nem falta az egykor büszke szedánt.

Pásztor Tamás tehát, mély benyomás ide vagy oda, beletörődött, hogy egész Európát bejárhatja, akkor sem fog találni egy megmenthető állapotú példányt. Nyugat-Európában nem is, egy hazai használtautó-kereskedő oldalon azonban három éve felbukkant egy hirdetés. „A veterán műhelyt vezető kollégám vette észre. Azt mondta, elment megnézni Csillaghegyre. Átfényezték ugyan, de nagyon megkímélt példányról volt szó, alig 124 ezer kilométerrel, és főleg jelentős rozsda nélkül.” – idézi fel a találkozást megelőző pillanatokat Pásztor Tamás.

Alaposan szemügyre véve az autót azonban kiderült, hogy a történet túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Egy gyűjtőé volt a kocsi, de sem ő, sem a szerelője nem értett hozzá, csak toldozta-foldozta az öreg Peugeot-t. A tulajdonos végül megelégelte a pénznyelő botladozásokat, és túladott rajta. Bónuszként egy bontott 604-est is adott hozzá, alkatrésznek.

A Peugeot 504 Coupé, amely ekkor már régóta várta, hogy újjászülethessen, egyik pillanatról a másikra ismét a háttérbe szorult. Amint hazaértek a 604-essel, megpróbálták beindítani – persze sikertelenül. Mivel a karosszériát sem lakatolni, sem fényezni nem kellett, és jelentős hiányokat sem kellett pótolni, hozzáfogtak a mechanika rendbe tételéhez. „Leengedtük a komplett motort, a hajtást, a hátsó és az első futóművet, aztán leemeltük a karosszériát – mint a gyárban az összeszerelés, csak itt fordítva. Szimeringeket cseréltünk a motoron beállítottuk a szelepeket. Kapott új vízpumpát és vízcsövet. Felújítottuk a hűtőt és a futóművet, újak lettek a szilentek és a lengéscsillapítók, a fékcsövek, a féktárcsák és a betétek. Elemeire kellett szedni a differenciálművet, mert megsínylette a korábbi kontár próbálkozásokat. Ha már úgyis kiszereltük, az automata sebességváltót is felújítottuk.” – sorolja a végtelen történet fejezeteit Pásztor Tamás.

Ezek után a Peugeot 604 kiérdemelte az OT-s rendszámot. Amint elkészült, Tamás belevetette magát az élménybe: az első nyáron a család nyolcezer kilométert utazott az impozáns limuzinnal. Egy veterán autónál azonban ez rengeteg, így nagyon gyorsan elhasználódik a gondosan felújított mechanika. Bármennyire szerette volna, Tamás tudatosan korlátozta a 604-essel töltött órák számát: szó szerint beosztást készítettek, hogy mikor melyik autóval járhatnak. A választás kényszere nem okozott lelki törést Tamásban, úgy közelíti meg a kérdést, mintha egy szülőt kérdeznénk gyermekeiről. „Nincs kedvenc autóm. Mindegyiknek megvan a maga egyedi stílusa, mindegyik más emlékeket idéz, más időbe visz vissza.”

Egyvalamiben mégis különleges a 604-es: bár felújítása két-három hónapon át a műhely minden erőforrását lekötötte, egy negyedéven át hajnaltól késő estig csak ezzel foglalkoztak, a vételáron felül viszonylag keveset kellett rákölteniük. „Másfél millió forint körül állt meg a munka, rendkívül szerencsésnek mondhatom magam.” – emlékeztet Tamás a felújítás költségei és az autó piaci értéke közötti, korábban már emlegetett összefüggésekre – pontosabban össze-nem-függésekre.

De vajon ez azt jelenti, hogy nyereséggel tudna túladni a 604-esen? A kérdés fel sem merül benne. „A veterán találkozókon sokan jönnek oda hozzám beszélgetni az autókról. Időnként vételi ajánlatot is kapok, főleg a Peugeot 404-es kupéra, de nem eladó, egyik sem eladó. Miért is volnának?”

És hogy vajon mi olyan különleges abban a bizonyos 404-es kupéban, a korábban bemutatott 404 Berline testvérében? Azt cikksorozatunk utolsó, negyedik részében áruljuk el…

Peugeot 604 műszaki adatok:

ILLUSZTRÁCIÓK: PEUGEOT