Honda Civic eHev –a legjobb társ a mindennapokban és a szerpentineken

Hogy milyen autó az új Honda Civic eHev? Remek! Bővebben? Olvassák el a cikket! Az 50. születésnapját ünneplő Civic 11. generációja marad a sportos vonalvezetésnél. Szerencsére a japán dizájnerek nem alkottak újra valami sci-fi förmedvényt. És ezt a laposságot és mély súlypontot a kanyarokban, stabilitásban semmivel nem lehet pótolni. Itt nincs szükség beton kemény futóműre vagy extra bonyolult megoldásokra. Az autó lapos, lent van a súly, ezért úgy fekszik a kanyarba, mintha sínen menne. És emellett egész kényelmes a rugózása. Ezt a mai SUV-okkal, főleg a két tonna fölötti elektromos batárokkal nem lehet megcsinálni.

De lépjünk egyet vissza. Szerintem az előző generáció is remek volt. Bár azt még 1,5 VTEC turbómotorral és 6 sebességes manuális váltóval próbálhattam. Ezt pedig egy két literes Atkinson ciklusú benzinmotor és két villanymotor hajtja CVT váltóval – nem is lehet már máshogy, csak hibrid hajtással megvásárolni. Tudták azt, hogy a Civicből eddig több, mint 27 millió példány kelt el?

A külső

A Civic külsejét minden irányból a letisztultság jellemzi. Semmi csicsa, semmi bazári. Sőt, még a dizájner szamurájok is szabadságon voltak.

Elölről az alsó rács és szpoiler nagyon ütősen, komolyan néz ki. Itt említeném meg, az hogy a ködlámpa ennyire lent helyezkedik el, nagyon hasznos rossz látási viszonyok között. (+ 1 pont a praktikumnak). A szépen a középső hűtőrácsból felhúzott ledes fényszórók mindig dinamizmust sugallnak. Sok autón láthatjuk ezt, de mindig bejön. A motorháztető domborulatai a merevség mellett klasszul folytatják a hűtőrács vonalát.

Oldalról nézve úgy látom, megérkeztünk. Ez az időtlen sportos automobil formája. Kedves autógyárak, ilyeneket kéne gyártani. Ez még mindig nagyon szép, nagyon dinamikus. Tipikusan az az eset, hogy az ember meglátja az autóját a parkolóban és mosolyra fakad.

Ez az autó menni akar. Ugrásra készen lapul az aszfaltra. Viszonylag hosszú orr, csapott hátsó finom szpoilerrel, lapos tető. Egyenes, a végén felfelé ívelő övvonal és kellemes domborulatok. Mi kell még? És ez a kék szín! Király. Tényleg nagyon klassz!

Hátulról is nagyon letisztult ez a lefelé hajló együttes. A hátsó légterelő alatt végig húzódó lámpa divatos manapság és jól is néz ki. A lökhárító vonala inkább kellemes, mint sportos.

Ha itt vagyunk, nyissuk is ki a csomagtartót, ami több mint 400 literes és elég jól pakolható.

És belül?

Bent is kellemes tér fogad. Elől jól el lehet férni, hátul a fejem már a tetőt éri 193 centimmel, de a térdem elfér.

Az ülések nagyon kényelmesek hosszú távon is, és az oldaltartása is kiváló. Kell is, mert nagyon be lehet tenni a kanyarba.

A teljesen digitális és személyre szabható műszerfal igazán trendi, a kütyüfüggők élvezni fogják. És tényleg mindent meg lehet tudni, majdnem.. Lehet, csak én voltam béna, de vízhőfokot nem tudtam elővarázsolni. A klíma kezelése szerencsére nagyon gusztusos tekerőkkel és gombokkal történik. Rekeszből és pohártartóból van elég, de a kesztyűtartó elég kicsi. Pozitívum viszont a vezeték nélküli telefon töltő.

A CVT váltót gombokkal kezeljük, nekem kicsit hiányzott a kar. A kormány mögötti flepnik csak a visszatáplálás mértékét szabályozzák. Az egész beltér nagyon igényes, szépen kidolgozott, kellemes. Mindennek nagyon jó a tapintása és a kapcsolási érzete.

A középső kijelzőn mindent is megtalálunk, az Android Auto és az Apple Carplay is szépen teszi a dolgát. A menürendszer egyszerű, logikus, átlátható, könnyen kezelhető. Nekem a kedvenc menüpontom a „Hajtás iránya” volt, ahol nyomon követhettem, hogy éppen merre megy az energia? Városban amikor tud, EV, azaz tisztán elektromos üzemmódban halad a Civic, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem bocsát ki káros anyagot, viszont közvetlen, rugalmas és elképesztően csendes.

Erőteljes gyorsításnál hibrid állásba vált az elektronika, tehát a villanymotor hajtja a kerekeket, a 2.0 literes négy hengeres Atkinson ciklusú motor pedig a szükséges elektromos energiát termeli. Ha a Civic állandó sebességgel halad (pl. autópályán), a belső égésű motor gondoskodik a takarékos, egyszersmind hatékony hajtásról, a villanymotor csak szükség esetén „segít be”.  Ha forszírozott tempóval közlekedünk, és nagy teljesítményre van szükségünk, a vezérlőegység észrevétlenül visszakapcsol hibrid módba, és a villanymotor ereje teljes mértékben kihasználhatóvá válik.

Végre induljunk!

Indítsuk is be a Civicet természetesen kulcs nélküli módon, gombbal. Aminek nem örültem, hogy a váltó üres állásában nem lehet gázfröccsökkel felpörgetni a motort. Hiába nyomom a gázt, nem történik semmi. Ezt gondolom, simán szoftveresen lehetne orvosolni. Szóval kedves hondások, please!

Induljunk! Ami feltűnik, hogy nagyon jó a multikormány fogása, jó mélyen ülünk. Körülvesz az autó. Az igen erős hibrid hajtás könnyedén mozgatja a másfél tonnás kasznit. Az autó extra merevsége jót tesz a kanyarokban és a visszajelzést tekintve is. Érdekes, hogy tudták a villanyszervót is ilyen reszponzívvá tenni. Nagy gratula a japán mérnököknek! A Civic nagyon csendesen siklik. Autópálya tempónál sem kell emelt hangon beszélgetni. Az adaptív tempomat és a sávtartó automatika is jól teszi a dolgát, még koszos útburkolatnál is, ahol alig látszik a felfestés. Itt jegyezném meg, hogy az ablaktörlő lapátba integrált ablakmosó spricni nagyon ügyes, takarékos és gyorsan letisztítja a szélvédőt.

 ECO módban is elég fürge az autó, nem megy át 123-as Merci 200D –be…akik még emlékeznek. De ha betesszük sport módba, jön az ereszd el a hajam. Annyira dinamikus. A villanymotorok 184 lóerőt tudnak, a 0-100 megvan 7,9 másodperc alatt. És valljuk be, ez mindenre elég. A végsebesség 180 km/h-nál van korlátozva, és ennél sem kell több soha. Egy dolog furcsa: ha sport módba padlógázt nyomok, legalább 1-2 másodpercet gondolkodik a hajtás, mielőtt belenyomna az ülésbe. Aztán megy, mint a veszedelem, de ezt a késlekedést igazán orvosolhatnák. Illetve van egy kis parasztvakítás, sport módban a hangszórókból hallunk nagyon erőteljes motor hangot, de ennyi talán belefér.

És akkor végre itt egy kanyargós szakasz! A Civic ide született. Egy lapos autót kanyarban nem lehet utánozni. Tudom, már írtam, de azzal, hogy ennyire lent van a súlypont és ennyire merev a kaszni, igazán élmény ezzel az autóval kanyarodni. És így nem kellett egy kényelmetlen, betonkemény futóművet alátenni, hogy ne billegjen. Nem. Még a budapesti utakon sem volt kényelmetlen a rugózás. Igazán ez adja meg egy autó ízét. Milyen vele menni? Kényelmes? Igen. Stabil? Igen. Szép? Igen. ….Drága? Hát. 12,5 millió forint nem kevés. De hát egy mild hibrid Focus 10,5 millióról, egy plug-in hibrid Astra 15 millió forinttól indul. Szóval sok pénz, de nem drága.

És ezt nem szoktam minden tesztautónál érezni, de ez kéne. Nagyon.

A Honda igazán eltalálta. Az 50. évfordulót méltán ünneplik a 11. generációs Civic-kel.

És akkor még nem is beszéltünk a Honda SENSING csomagról, ami tényleg a magas fokú biztonságot szolgálja, vagy az új ultrahangos érzékelőkről, amik már nem csak fémet képesek érzékelni. A Honda tényleg minden tudását és tehetségét beletette ebbe az autóba. És azt érezni benne, hogy ezt örömmel csinálták! Ember a gép előtt! És nem alatta a szerelő. Ez biztosan sokáig jó is lesz. Egy vágy maradt már csak.. Ej, ha az új Type R-t is kipróbálhatnám!