Ha valaki azt gondolná, hogy az 1970-es évek francia limuzinjai már csak kiállításokra, hétvégi autókázásra vagy múzeumokba valók, ideje újragondolni a dolgot. A klasszikus Peugeot-k időről időre bizonyítják, hogy nemcsak stílusosak, de szívósak és megbízhatók – még extrém körülmények között is. Egy 1971-es évjáratú Peugeot 504 például azzal került a címlapokra, hogy két angol úriemberrel a volánja mögött megnyerte a világ egyik legkeményebb veteránversenyét, a Peking–Párizs Ralit.
A Peking–Párizs Rali nem szokványos oldtimeres nosztalgiatúra. Ez a verseny a benne részt vevő autók és emberek fizikai és mechanikai tűrőképességének legkeményebb próbája. Az eseményt 1907-ben rendezték meg először, és ma is a hosszú távú klasszikus autóversenyzés etalonjának számít. A mezőny Pekingből indul, és 14 ezer 988 kilométert megtéve érkezik Párizsba – mindössze 37 nap alatt. A napi etapok során a versenyzők és veteránautóik átlagosan 400–600 kilométert tesznek meg változatos és sokszor embert próbáló körülmények között: aszfalton, földutakon, kavicson, sárban, hegyvidéken és sivatagban egyaránt.
Az idei verseny 12 országon keresztül kanyargott: Kínából indulva Kazahsztánon, Azerbajdzsánon, Grúzián, Törökországon, Bulgárián, Románián, Magyarországon, Ausztrián és Svájcon át érték el a franciaországi célt. És hogy miért különleges mindez a Peugeot szemszögéből? Azért, mert ezt a kemény kihívást egy 54 éves veterán Peugeot 504 is teljesítette. Már önmagában az is nagy szó egy ilyen korú autótól, ha célba ér, ám hősünk egyenesen megnyerte saját kategóriáját.
A brit Brian Palmer (mérnök Stocksfieldből) és Dave Bell (szerelő Denton Burnből) alkotta páros régóta barátok, és igazi megszállottjai az oldtimerek világának. A 2025-ös Peking–Párizs Ralira gondosan felkészített, de közel sem modern eszközökkel felszerelt Peugeot 504-essel neveztek. A 2.0 liter alatti kategóriában indultak – de nemcsak saját osztályuk versenyét nyerték meg, hanem számos náluk erősebb, 3.0 liter lökettérfogat feletti sportkocsit, köztük legendás Porsche 911-eseket is maguk mögé utasítottak.
Pedig az út nem volt zökkenőmentes. Amint elhagyták a kínai Nagy Falat, a nyugati országrész és Kazahsztán már leginkább kavicsos, poros, nehezen járható utakkal fogadta őket. Ilyen körülmények között a legnagyobb kihívás az, hogy az autó menetképes legyen, és mozgásban maradjon. Az úttalan utak miatt két felni is eltört, és szépen fogytak az abroncsok is – a defekt ilyen talajon szinte mindennapos esemény. Sőt, a futómű egyes elemeit hegeszteni is kellett. A Peugeot 504 azonban hősiesen végigküzdötte magát a 15 ezer kilométeres távon, s most teljes felújítás vár rá: az ütött-kopott, karcos, itt-ott horpadt autó a diadal után meg is érdemli a törődést.
A viszontagságos szakaszok után a bakui megálló – ez Azerbajdzsán fővárosa – valódi fordulópontot jelentett. Nemcsak az út minősége, hanem az emberek vendégszeretete szempontjából is. Az azeriek hihetetlenül segítőkészek voltak, és hozzájárultak ahhoz, hogy a brit duó győzelemre vezesse a Peugeot-t. Egy férfi például este 9-kor is kinyitotta gumiszervizét egy hatalmas vihar közepette, hogy felszereljen egy új gumit, mert aznap megint defektje volt a veterán 504-esnek, a pótkerekek és abroncsok pedig ekkora már régen elfogytak. Mindössze 4000 forintnyi pénzt kért a munkáért, nem volt hajlandó többet elfogadni. Ez sokat elmond arról, mennyire barátságosak és segítőkészek arrafelé az emberek.
A Peking–Párizs Rali egyébként nemcsak az autót, de a benne ülőket is alaposan próbára teszi – különösen akkor, ha valaki ugyanazzal az utazótárssal tölti a teljes öthetes utat. „Olyan emberrel kell menned, akivel tényleg jól kijössz – vallotta be Brian. – Harminchét napon át sátorban, hotelben és autóban is együtt voltunk. Intenzív kapcsolat ez, igazi próbatétel, de jó csapatként működtünk együtt.”
A verseny végén, a napfényes párizsi célban nemcsak a Peugeot oroszlános emblémája csilloghatott büszkén, hanem a Newcastle United zászlaja is lengett a szélben. Brian és Dave ugyanis két büszke geordie – a Newcastle környékén élő, jellegzetes akcentussal beszélő embereket nevezik így –, és imádják csapatukat.
A versenyautók élete kemény – ezt a közhelyet erősíti a raligyőztes 504-es sorsa is. A verseny után sem pihenhetett a veterán Peugeot, hiszen még haza is kellett érni a fáradt, de dicsőséges 504-essel Anglia észak-keleti részébe. A kocsi és tulajdonosa a humshaugh-i Crown Inn pub állandó látogatója, így a Peugeot hamar legendává vált. A kocsma tulajdonosa, David Harding így fogalmazott: „Ez egészen elképesztő teljesítmény, a maga nemében páratlan. Nem hiszem, hogy sok autó tette meg valaha az utat a kínai Nagy Faltól a Crown pubig.”
Bár a következő, 2028-as Peking–Párizs versenyen nem terveznek újra rajthoz állni, Brian és Dave, illetve az akkorra már felújított Peugeot más hosszútávú ralikon még biztosan feltűnnek. A versenyen átélt élményeket nagyon kevesen tapasztalhatják meg. Mivel versenyeztek, nem állhattak meg mindenütt fotózni, de amit átéltek, az felbecsülhetetlen és megismételhetetlen. S hogy mi maradt a verseny után? Egy megviselt, de győztes Peugeot. Egy barátság, amely kiállta a világ egyik legkeményebb kihívását. És az újabb bizonyíték arra, hogy a Peugeot 504 nemcsak ikonikus forma, hanem igazi túlélő – még 54 évesen is.
Video: https://www.hero-era.com/films-images/2025-06-peking-to-paris
ILLUSZTRÁCIÓK: CHRONICLELIVE.CO.UK, FIVA.ORG, WHEELSAGE.ORG
Forrás: Peugeot
Feliratkozás az Autosajto.hu hírlevelére
