A Citroen Xsara Picasso egy kifejezetten jól sikerült modell, nagyon népszerű volt. Formája előremutató, technikai megoldásai pedig jók voltak. De milyen lehet például egy 2007-es gyártású (2008-as forgalombahelyezésű) modell 304.000 km-rel és a híres 1,6 HDI motorral?
Egy barátom felhívott, hogy a felesége Citroenje feladta a harcot. Egyből belebegtették számára, hogy valószínűleg hengerfejes, és a költségek több százezresek lesznek. Megkért, hogy intézném-e a szerelést, több megbízható, nagyon profi autószerelőt ismerek.
El is hozta hozzám, kérdezősködtem, aztán végül is elmentem Józsi szerelő barátomhoz, elkértem a laptopját és kiolvastam a hibakódokat. És rá kellett jönnöm, ez egy igaz autó. Hiszen a Biblia azt mondja, sok baja van az igaznak. Hát ennek sok baja van. De egyik sem okozhatta a leírt problémát, ami a következő volt:
A kőművesük vezette a jobb napokat is látott Citroent, benne kb. 400 kg építőanyaggal. A hőmérséklet 36-38 fok körül volt és ehhez jött még a budapesti dugó áldása. Egyszer csak valószínűleg sárga lámpa villant fel a műszerfalon és az autó nem ment tovább. A barátom odament, a kis Citrom beindult, ment egy kicsit, leállt, beindult, ment egy kicsit. És így, erőit beosztva, kicsit öregesen, mint egy 10 km-enként töltést igénylő ős elektromos autó, hazavergődtek.
Szóval két hibakód olvasás után még próbálkoztam járó motorral a valós idejű adatok nézegetésével – arra gondoltam –hátha kevesebb hőfokot érzékel, és nem kapcsol be a ventilátor, de a hőfokkal nem volt baj. Amit közbe kell vetnem, hogy a közelünkben dolgozó két autószerelő barátomtól, Józsitól és Pétertől mindig kérdezhettem, és ha kellett, szerszámot, diagnosztikai laptopot is kölcsönadtak.
Szóval elég tanácstalan voltam. Majd át kellett mennem Százhalombattára, gondoltam, megyek a Citroennel, a barátom is mondta, hogy teszteljem, és sokkal több gázolaj volt benne, mint amennyi benzin az én kis BMW-ben. Ami még fontos, hogy a kis művész lelkű Picasso nagyon jól működött, semmi hibára utaló jel nem volt. Hidegen is szépen indult, mikor gyorsítottam, szépen megjött a csekélyke turbónyomás és repítette a 90 lóerő a kb. 1300 kg-os kasznit. Azért az 5 liter körüli fogyasztásról se feledkezzünk meg!
Szóval irány Batta. Fel az autópályára, klíma megy (és még tempomat is van benne!), 3-as, 4-es, 5-ös és 120 km/óra! Száguldunk! És sárga lámpa, szép nagy „ENGINE FAULT” felirat! Motor leáll, gyorsan üresbe tettem és gurultam a lehajtó felé.
Egyből két gondolatom támadt:
- De jó, megvan a hiba!
- A francba, elkésem!
A korábban már leírt módon hazaevickéltem elég kimért tempóval, közben telefonáltam, hogy kések. Átültem a BMW-be és elintéztem a dolgom. Majd haza, be a Citroenbe és át a Józsihoz. Rádugtam a laptopot és kiolvastam a hibakódokat. Megjelent egy új, P0409-es kód.
Jöjjön hát Google jó barátunk – a fényképezős autóját nem szeretem – de a kereső mindig nagy segítség!
És itt már világossá vált, hogy az EGR szeleppel van a gond. Az EGR szelep (exhaust gas recirculation), vagyis a kipufogógáz-visszavezetés szabályozó szelep lényege: Az EGR-szelep biztosítja az összeköttetést a kipufogócső és a szívórész között és szabályozza a visszavezetett kipufogógáz mennyiségét. A részletes leírás a Wikipédián megtalálható.
Tehát megvolt a hiba oka. Volt olyan tanács, hogy írassuk ki az EGR szelepet, úgyis csak a gond van vele. De olyan infót is kaptam egy harmadik szerelő, lakatos és fényező jó barátomtól, hogy az EGR szelep működése jövőre vizsgakövetelmény lesz, illetve a kiíratás sem egy olcsó mulatság.
Szóval ez nem pálya. Egy új szelep 65.000 Ft, az sem az igazi. Maradt a C verzió, a megtisztítás. Végül is egy jó kis szerelés, én éppen ráértem, jó kalandnak ígérkezett. Találtam egy rendkívül jó angol nyelvű videót erről a műveletről ugyanezzel a motorral és bátran neki is fogtam. Szerencsére a videót nem néztem végig előre, akkor szerintem nem fogtam volna bele.
A szerelés (Elnézést, ha túl részletes, nyugodtan görgessétek át.)
Lépésről lépésre a videó alapján haladtam, amit itt linkelek. Egy könnyed mozdulattal levettem a motorfedő műanyagot, és a két nagy légvezető műanyag csövet. Elnézést, hogy nem pontos megnevezéseket használok, nem ez a szakmám, csak a hobbim.
A jobb oldali csak be volt pattintva, a bal oldali viszont alul-fölül bilinccsel volt rögzítve. Hogy az üzemanyagszűrőt kivehessem, a fékolajtartályt ki kellett húznom a tartó sínéből és félretenni, ehhez még a kis csatiját is lehúztam.
A videót követve a kis pajzsot is leszereltem, három csavar fogta. Ami nagyon ügyes megoldás volt „more molecules” YouTubertől, hogy a megnyitott nyílásokat, például a turbóét egyszerű konyhai alufóliával fedte be, ezt a módszert én is átvettem.
Szóval a szűrőről lehúztam az elektromos csatlakozót és az üzemanyag csöveket, majd a baloldali kis fület meghúzva próbáltam kihúzni, de meg sem mozdult. Próbáltam feszegetni, erőltetni, de ő csak tartotta pozícióját. Végül balra-jobbra billegetve megindult és ki tudtam emelni.
Végre megláttam az annyira áhított EGR szelepet. De nagyon nem fértem hozzá. Valahogy ki kellett volna emelni a légszűrő házat, de sehogy sem fért ki. Ez nem stimmelt a videóval, more molecules azt hiszem egy Berlingót szerelt, ott jóval több a hely a tűzfal felöli oldalon. Próbaként leszereltem a légszűrőház első részét, amiben egy szenzor is van. Ezek után már ki tudtam mozgatni az alkatrészt és egészen jól hozzáértem az EGR szelephez. Egy tükör segítségével megnéztem, milyen bilincs fogja baloldalról. Sajnos az a gyári fajta volt, amit a videóban is látni lehetett. Ehhez pedig nem volt meg a szükséges speckó fogóm, de Péteréknek sem. Viszont volt nekik az a lapos furcsa csípfogójuk, amivel már volt esély leszedni a gyári bilincset. Ezek után elmentem egy autósboltba és megvettem ennek a bilincsnek a helyére a csavaros, egyszerűbben kezelhető változatot.
Utána következett a bilincs leszedése, ami a Péteréktől kapott fogóval könnyen ment. Majd kicsavartam a két csavart és TÁDÁM! Kezemben az EGR szelep.
Befújkáltam WD40-el a két járatot, nagyon sok kosz jött ki belőle.
És sajnos volt egy halálos áldozat is, aki életét adta az EGR szelep megtisztulásáért. Ő pedig egy régi fogkefe volt. Isten nyugosztalja. Ő már nem fog feltámadni, nekünk van rá esélyünk.
Szóval a videót tovább nézve leszereltem az alkatrész tetejét is, és azt is kitisztítottam. Biztató volt, hogy miután kiszedtem az EGR szelepet, a kis kallantyúja meg se mozdult, de a tisztítás után szépen fickándozott.
Szóval az EGR szelep megtisztult! Már csak össze kéne rakni. Ezt már nem írom le ilyen részletesen. A fönti részt, ha visszafelé olvassátok, meg is van a folyamat. Annyival azért büszkélkednék, hogy az összeszereléshez már nem használtam a videót. Picit zavart a marék megmaradt alkatrész, de ha könnyebb az autó, jobban is megy! Persze csak viccelek. Nem maradt semmi.
Ami még plusz volt, a hogy a levegőcső középső részén és az EGR szelepben is van egy-egy gumigyűrű. Az EGR szelepben lévő meg volt nyúlva, a levegőcsövön lévő pedig teljesen rideg volt, úgy nézett ki, ott veri ki az autó az olajat. Elmentem egy közeli híres autósboltba, hogy megvegyem ezt a két alkatrészt. Az eladó srác nagyon kedves volt, de a robbantott ábrás keresgélés után sem találtunk külön ilyen alkatrészt. Csak egy megoldás volt: levegőcső 36.000 Ft-ért és EGR szelep 65.000 Ft-ért. Picit megszeppentem. Nem is volt nálam annyi pénz. Mondtam, én azért megpróbálkozom a csapágy boltban. Ott is nagyon kedvesek voltak, az eladó úriember megmérte mindkét tömítő gyűrűt, majd hozta is az új darabokat. Mindkettőből kettőt vásároltam a biztonság kedvéért. És azért így olcsóbban jöttem ki. Összesen 1200 FT-ot fizettem.
Szóval a Citroent összeraktam. Már csak be kellett indítani. Vajon beindul-e? Letilt-e megint 120-nál?
Hát nem. Nagyon szépen indult és az autópálya tempót is bírta klímával, úgyhogy öröm- boldogság! Sajnos a check engine lámpa világít, mert még vannak hibakódok, de le már nem tilt.
Feliratkozás az Autosajto.hu hírlevelére
