A Skoda 1100 OHC versenyautó fejlesztése 1957 végén a célhoz közeledett. Az autó alapvetően hosszútávú versenyekre készült. Először két nyitott versenyautó készült, majd ezt követte 1959-ben két kupé. Az egyik piros fényezésű nyitott példány a Skoda Múzeum kollekciójának része Mlada Boleslavban.
A kétüléses versenyautó fejlesztése 1956 tavaszán kezdődött és a cél a 24 órás Le Mans-i verseny volt. Az üvegszálas anyag használatának köszönhetően a 3880 mm hosszú, 1430 mm széles és 964 mm magas versenygép mindössze 583 kg-ot nyomott.
A kormányzás amilyen precíz volt, annyira direkt is és egy három küllős kormánnyal irányították, ami a könnyebb ki és beszállás érdekében kivehető is volt.
A motor egy négy hengeres soros, 1089 cm3-es felülvezérelt egység volt. A maximális teljesítménye 92 lóerő volt 7,700-as fordulaton, a maximális sebességét, 190 és 200 km/h között végáttételtől függően – pedig 8,500-as fordulatnál érte el. A motor itatásáról két először Jikov, majd Weber dupla karbi gondoskodott és eredetileg repülő üzemanyaggal látta el a versenygépet.
Hogy a legjobb súlyelosztást elérjék, igyekeztek mindent a két tengely közé pakolni, a kuplung és az öt sebességes váltó hátulra került. Az autó vonalai, kecsessége időtlen szépséget képvisel. Ez a forma és ez a sziluett annyira gyönyörű, hogy bármely kiállításon gyöngyszemként tündökölhet. Akinek pedig megadatik, hogy kipróbálhassa, az külön szerencsés ember.
Feliratkozás az Autosajto.hu hírlevelére
