Reggel a kisfiammal játszottam, hozta a nemrég a szüleimnél megtalált autós kártyát. Én igazándiból cikkekkel szerettem volna foglalkozni, de a kisfiam ebbe nem egyezett bele. Úgyhogy együtt nézegettük a kártyákat és felolvastam az adatokat. Az igazán vicces az volt, mikor apuka puffogot, hogy nem tudja a dolgát végezni, a gyerek pedig feltette a kérdést hogy ennek milyen hangja volt.
Így aztán egy örömteli reggeli brümmögésbe ment át a nyervogásom. Azt hiszem – így utólag – ez egy nagyon értékes reggel volt.
Azért a végén legyen valami szép autó is:
2 commentsOn Reggeli cikkek helyett
A Trabi. Egyik nagybátyámnak igazi telekjáró Trabantja (vagy Wartburgja?) van. Ejtsd: mindenki tudja, hogy mikor volt a szőlőben mert egyfelől olyan füstöt ereszt, mint a miskolci szénerőmű fénykorában és kilométerekről is kiszúrják, mikor jön-megy vele, a másik hogy a csomagtartóján ugyan van egy tízcentis lyuk, ám így pont belefér a kapa a permetezőputtony mellé. Az egy igazi túlélő autó, szerintem még száz év múlva is vígan fog pöfögni.
Az első autóm egy 1967-es púpos Wartburg volt, akkor volt 33 éves. Tettünk bele egy kocka Wartburg motorját. Nagyon szerettem, mondjuk megtanultam rajta szerelni. Szóval ha a gyújtás jól be volt àllítva, jó keverék volt benne és bemelegedett, egyáltalán nem füstölt.
Comments are closed.