2016 januárjában vettem meg életem első autóját egy 2001-es benzines 1.4-es 5 ajtós Volkswagen Polot. 150 ezer kilométerrel, frissen szervizelve egyik ismerősömtől nagyon baráti áron. A félév alatt, mióta megvan, rendkívül elégedett voltam vele, jó vétel volt, még nem hagyott cserben, bár nem rendszeresen, heti 3-4 szer városban használtam. A korábbi tulajdonos is mondta, hogy volt már párszor rendesen megrakva, nekem most kínálkozott egy olyan alkalom, hogy kihozzam belőle a maximumot. Keszthelyre mentünk le 4-en a barátaimmal 1 hetes táborozásra. Én már előző este becsomagoltam, reggel bedobtam a cuccaim a csomagtartóba, aztán teletankoltam a kocsit, majd mentem felvenni a többieket. A barátom házánál volt a gyülekező, ugyanis neki, meg a tesójának még a biciklijét is levittük, így nem apróztuk el a megpakolást. Mikor két személy bőröndje után kezdett telítődni a csomagtartó, kicsit meghökkentünk. Persze tudtuk, hogy a 260 literes tér nem a legnagyobb, de reméltük, hogy azért beférünk. Gyorsan megszabadultunk a kemény fedeles bőröndöktől és lecseréltük sporttáskákra, vászonszatyrokra, így végül 3 fő cuccait bepréseltük hátra. A negyedik főnek nem maradt más, csak a kalaptartó. Kioperáltuk a fejtámlákat benyomtuk hátra és benn voltak a cuccok. A középső ülést pedig megpakoltuk az útra szükséges cuccokkal, kajával, itallal, hátizsákokkal. Ezt követően jött csak a java, fel kellett raknunk a bicikliket.
Ehhez a Peruzzo (olasz), Venezia típusú, 3 kerékpárt elbíró bicikliszállítót használtuk. 6 ponton kell az autó csomagtartójához rögzíteni, 2 ponton a felső részhez, 2 ponton derékszögben az oldalához, majd az aljához. A kötéllel való rögzítésnek köszönhetően a szállító univerzális, a legtöbb ferde hátú, vagy kombi autóra könnyen felszerelhető. Miután jól meghúztuk a hevedereket, feltettük a két biciklit és mivel először használtuk a szállítót, kellően bemajrézva, nehogy útközben elhagyjuk az egyik bicajt, vagy 40 percen keresztül kötelekkel, gumipókokkal, gyorskötözőkkel rögzítgettük, míg mindannyian teljesen bizonyosak lettünk, hogy nem lesz semmi baj. Innentől persze nem lehetett a csomagtartót kinyitni, de erre gondoltunk és minden fontos cuccot előrevettünk. Miután bepakoltunk, készen álltunk az indulásra, így beültünk. Igen szépen leült a kocsi a rápakolt súlytól, olyannyira, hogy egy magasabb fekvőrendőrön rendesen koccant is az alja. Ezt azért nem volt kellemes tulajdonosként hallani, de szerencsére csak egyszer fordult elő. Forró nyári napon indultunk, így a klímát is kellett dolgoztatni, ami meglátszott a fogyasztáson is. Teli tankolás és a hazaérkezés között pont 500 km-ert tettünk meg az autóval, de mire hazaértünk, már régóta világított az alacsony üzemanyag-szintjelző lámpa, tehát mondhatjuk, hogy körülbelül 40 litert megevett a kocsi a túra alatt. Ez max 8 liter 100-on, ami nem is rossz az átlagos 6,5-7 literes fogyasztásomhoz képest, autópályán, fullra töltve, klímával. (Ez a típusú Polo nem az alacsony fogyasztásáról híres). Mindenesetre az út oda és vissza is gond nélkül telt, tehát ismét jól bizonyított a járgány. Még így megrakva is tudtunk egy 110-120 km/h-s átlagsebességet futni. Az egyetlen ijesztő pillanat az volt, amikor a sztrádán egy magasabb lejtőhöz nem nagy lendülettel érkeztünk, hanem 80km/h-val, és felfelé zakatolva 5-ik sebességben elkezdtünk lassulni. Mire felértünk már csak 70-el mentünk és épp egy türelmetlen kamionos kezdett már minket előzni. Visszaválthattam volna 3-asba és kihúzathattam volna, de valahogy ez akkor nem jutott eszembe, csak mikor már túl voltunk az emelkedőn. Akkor átraktam 3-asba, felpörgettük a motort 120-ig, kitisztítottuk az égésteret és onnantól zavartalanul, lendületesen haladtunk a Balaton felé.
Györk
