Bár a címből arra lehet következtetni, hogy a napokban elmerültem az alvilág bugyraiban és Terence Hillhez hasonló, vagy egyenesen Rejtő Jenő közeli élményekben volt részem. De ennél sokkal prózaibb dologról van szó.
A kisfiamat többek között a számokra is tanítom – nagyon ügyes – és hát min van sok szép szám? Hát a kártyán. De hogy tegyük érdekessé a kártyázást? Ha például a tétet autók – bár esetünkben csak játékautók – jelentik.
Szóval nekiálltunk a kisfiammal kártyázni. Ő kevert, én osztottam és persze nyílt lapokkal játszottunk, hogy segíthessek neki. De nagyon ügyes és szerencsés volt. És bár csak egy fél órát játszottunk, egyszer neki is és nekem is lett pókerünk. Nagyon kiegyenlített volt a küzdelem, a végén nekem négy, neki pedig három autója lett.
Így telt el a szombat délelőttünk egy része, és így tettem szert nagy izgalmak között egy sárga BMW Z8-ra, amibe sajnos nem férek bele, mivel csak kb. 15 cm hosszú. Na mindegy, de a fiammal játszani mindig nagy öröm.
