BMW e46 325i – élményautó vagy a szegény magyar „villantós” kocsija?
BMW e46 325i teszt
A közelmúltban úgy adódott, hogy a kezeim közé került egy BMW (e46) 325i. Mit tesz ilyenkor az autós újságíró? Hát persze, hogy munka üzemmódba kapcsol és megpróbál minél több apró részletet elraktározni, hogy azokat megoszthassa másokkal is. A következő cikk tehát nem is teszt, hanem talán inkább élménybeszámoló. De ne szaladjunk ennyire előre…
Az elmúlt években a bajor gyártó 3-as szériája ezerszám ömlött hazánkba. Ez egyrészről jó, hiszen arról tanúskodik, hogy honfitársainknak jó ízlése van autók terén. Viszont rossz is, hiszen a BMW-k áradatával rengeteg bontószökevény is érkezett, ami alaposan megtépázta mind a BMW, mind a konkrét széria hírnevét. Hiszen ki ne hallott/olvasott volna olyan rémtörténeteket, amelyek olyan bimmerekről szóltak, amik relatíve alacsony futásteljesítményükhöz képest félelmetes hibákat/összeomlásokat produkáltak. És hát, ahogy az lenni szokott, azon már kevesen gondolkodtak el, hogy a tuti vétel németből 200ezer kilométerrel, az úgy 200ezer, hogy tekert rajta egyet a Németországban élő török kereskedő, majd még egyet a magyar nepper. Így pedig könnyen lehet az, hogy a tuti vételben nem 200ezer, hanem 4-500ezer kilométer van. így pedig már abszolút nem meglepőek az összeomlások. Csak hát ebbe így nem sokan gondolnak bele.
…de vissza a konkrét autóhoz!
Hála Istennek nemrég Nógrád megyében található Romhányban akadt dolgom, és úgy alakult, hogy ezt az oda-vissza nagyjából 100 kilométeres utat egy 325i-vel tehettem meg. Az M2-es út egyszerűen zseniális „vonalvezetéssel” van megáldva, szóval ideális terep volt a kocsi kipróbálásához.
Az autó egy 2001-es évjáratú 325-ös benzines, több, mint 300ezer kilométerrel az órájában. Nagyjából 3 éve jött Németországból. Egy kint dolgozó honfitársunk jött vele haza, majd adta el, a mostani tulaj testvérének. Tehát így került az ismeretségi körbe. Az autó a futott kilométerekhez és a nem igazán dokumentált előéletéhez képest meglepően egyben van. Csak néhány rohadást és a futóművet kellett eddig rendbe tenni rajta. Az utastérben nyoma sincs nyekergésnek, zörgésnek. A kárpit a vezetőülés baloldalán szakadt, a többi hibátlan. Az ablakok csak elöl elektromosak, viszont legalább működnek. A klíma szintén teszi a dolgát.
Jelek
A kormány bőrözése korának megfelelő, a váltószoknyát valamikor cserélték. A pedálgumik nem különösebben kopottak. Az egyszeri „szakembert”, aki azt gondolja magáról, hogy nagyon ért hozzá, egy kis kárpitjavítás után simán át lehetne vele vágni.
Viszont jelenlegi állapotában ez az autó ideális cáfolata annak az elgondolásnak, hogy egy autó 100ezer kilométerig jó, utána 200ezerig még csak-csak elmegy, majd 299.999 km. után szétesik, és ki kell vinni a szeméttelepre. Ha a kedves olvasó nem érti, miről beszélek, az jó, mert az azt jelenti, hogy ön nem így gondolkodik. Viszont van sok honfitársunk, aki meg sem néz olyan hirdetésben szereplő autót, aminek a futásteljesítménye nem 1-essel vagy 2-essel kezdődik. Hogy ennek mi értelme? Hát az, hogy életben tartanak egy iparágat. Mégpedig a kilométeróra tekerés iparágát, és a tekert órás autók iparágát. Valamint az autószerelők jelentős részének is megélhetést biztosítanak, akiknek rengeteg munkát ad a sok tekert órás rom, amiben óra szerint 150ezer van, a valóságban pedig 300-400ezer. Persze ízlések és pofonok, de annak, aki használtautót szeretne venni, én mégis azt tanácsolom, hogy inkább vegye meg a jó állapotú autót, akár csillagászati futással is, mintsem a kevés kilométeres csodát. Probléma mindkettővel lesz, de a valós futás ismeretében, legalább tudja az ember, hogy mire számíthat. Ráadásul a többletet sem kell kifizetni, amit a nepper felszámol a tekert órás autó, papíron alacsony futása miatt.
Külső
A kocsi külsejéről nehéz újat mondani. Embert nem láttam még, aki felkapta volna a fejét egy e46-ra, hogy jajj, Istenem, ez ugyan mi? Viszont olyat sem, akinek ne tetszett volna, legalább egy kicsit.
Véleményem szerint, a BMW az e46-tal megalkotta az ideális autóformát. Vagy mondhatjuk úgy az arany középutat. Nem hosszú, de nem is rövid. Így a tengelytáv engedi, hogy az utastér normális méretű legyen és így négy átlagos méretű embernek tökéletesen elég. Persze a hangsúly azon van, hogy normális méretű. Nyilván ha hájból 120 kilós embereket ültetünk bele, vagy 2 méter feletti magasságúakat, akkor kicsinek bizonyul, de az ilyen szőrszálhasogatást hagyjuk meg másoknak. Az autó széles is, de mégsem annyira, hogy az kényelmetlen legyen. Pont annyira széles, hogy az átlag autós is érezze, ez valahogy jobban rajta van az úton, de azért nem egy Dodge Viper. Az autó vonalvezetése, dizájnja sportos, de azért mégsem annyira, mint sok japánnak. Tehát a külső mondhatjuk így, sportosan elegáns. Persze, ha valaki rászerel 4 malomkövet és egy vasalódeszkát, az összkép egyből megváltozik. J
Belső
Beülve az embernek meg van, a mondhatom így „szokásos” BMW érzése. Vagyis, kis ülés és kormány állítás után, ember úgy érzi, a belteret rászabták. Az ülés kemény, az oldaltartás határozott, de mégis kényelmes. A kormány bár nem egy sportkormány, de mégis ideális, még akkor is, ha az ember „kicsit” tempósabban halad. Lényegében minden kézre áll. Nincs gomberdő, de még sincs az embernek olyan érzése, mintha Frédi Flinstone autójában ülne. Mondjuk, a gyári kazettás magnó elsőre mellbe vágja az embert, de hát emberek, ez az autó majdnem 20 éves!
Ez mind szép és jó, de hogy megy?!
Talán elérkeztünk a legfontosabb részhez. Akik eddig kitartottak, azoknak ezúton is köszönöm J. Tudom én, hogy lehetne rövidebben is írni, de hát a jó költők is hosszasan írtak a szép dolgokról, nem igaz?!
Ezt a témát le lehetne annyival is zárni, hogy 192hp, 245nm és 0-100 gyorsulás 7,2 plusz hátsókerék meghajtás és a bódé csak 1385kg. Ebből világosan kiderül minden, még ha erre valaki azt is mondja, hogy ezt egy mai középkategóriás dízel is simán tudja. Lehet, hogy tudja, de nem így, és ezen, nagy-nagy hangsúly van és lesz!
Kezdjük ott, hogy beül az ember. A jól szigetelt utastér kiszűr szinte minden külső zajt. A rásimuló bel tér ad egy olyan érzést, mintha az ember egy vadászgépben ülne. És most a kedves olvasó ne tartson elvakult birkának. Ültem én már sok autóban, sőt vadászgépben is, és tényleg van hasonlóság. Mit kerestem vadászrepülőben? Mire jó a repülőnap Kecskeméten? J
Szóval van egy ilyen kiindulási állapot. Majd az ember odalép a gázra, és egy olyan tolóerő jelenik meg a hátában, ami elképesztő. Persze ilyet tud a fűnyírótraktor is, csak az amint eléri az 5km/h-t abbahagyja. Ez azonban nem! Ez tol, hosszú-hosszú másodperceken át. És ezt 5.-ben is tudja, ha az ember hirtelen odalép neki. Ha pedig ez nem lenne elég, akkor ott a remek súlyelosztás, súlypont, és futómű, amitől eltűnik, a mindjárt megcsúszunk/felborulunk érzés még a leghúzósabb vezetési stílus mellet is. Ennek köszönhetően az ember olyat kanyarodik vele, hogy utána már várja a következőt. Így pedig az autózás összeáll egyfajta művészi alkotássá. Kigyorsítás, enyhe lassítás a kanyar előtt, majd ahogy csak lehet nagy gáz. És az ember élvezi, ahogy az autót tolja a két hátsókerék, és várja a következő kanyart. Hogy újra jöjjön a lassítás, gyors kanyar, kemény kigyorsítás.
A sorhatos hangjáról, már nem is beszélve. Persze egy v6-nak vagy v8-nak a nyomába sem érhet, de azért egy 4 hengeres vagy netán egy dízel után felüdülés, már akkor is mikor megindul az autó, magasabb fordulaton pedig pláne.
Villogni nem kell J
Ha van pozitív oldala annak, hogy érdekes emberek, lepusztult 3-asokkal járják hazánk útjait, akkor az az, hogy az autósok menekülnek előle. Az út során, senkit nem kellett levillogni, vagy ledudálni. Illedelmesen lehúzódtak azok, akik nem bírták a tempót és az alábbi képet megpillantották a tükrükben. Sőt, az egyik városban egy érdekes élményem is volt. Miközben egy főútra akartam rákanyarodni, egy arra járó biciglis középkorú „úr” egyszer csak felkiáltott: „HAJCSAD NEKI BÉJEMVÉS!!!”. Nyílván nem ez alapján kell autót választani, de azért ezek mindenféleképpen jól esnek.
Összegzés
Ma egy ilyen autót nagyjából 1-1,5 millióból be lehet szerezni. És akkor nem is a leg lepusztultabbat vette meg az egyszeri bmw-s. A mobile és a hahu roskadásig van hármasokkal. Tehát ha a leendő vásárló rászán némi időt és utánajár, esetleg kimegy „németbe” vagy „osztrákba” vagy akár „olszaba” viszonylag kevés pénzből egy meglepően jó autót vehet.
Lehet fikázni a BMW-t, hogy a bunkók autója, lehet azért is szidni, mert rengeteg „fura szerzet” jár lerottyant hármassal, ötössel, hetessel. Lehet hurrogni, mikor az ember lát egy tizenéves bömöst a forgalomban, hogy „jajj, ez a szerencsétlen csóró felakar vágni, a németből hozott öreg szemetével” sőt lehet még cifrábbakat is mondani. Azt viszont el kell ismerni, hogy ez az autó, a maga nagyjából 2495 cm3-jéből, szép sorban álló hat hengeréből és 192 lóerejéből olyan élményt biztosít, ami sok jóval drágább és fiatalabb autóban sincs meg.
Ráadásul, normális használat mellett, a fogyasztása is tűrhető, ha valakinek ez a fontos. Persze ebben is vannak olyan alkatrészek, amik ha lehalnak, akkor elkerülhetetlen lesz a malacpersely feltörése. De ha az ember beszerzi 1,5 millióból, „beleborít” rögtön 500ezret, mert hát tökéletes állapotú használtautót nem szokás árulni. Ha ez meg van, félretesz 500ezret vész esetére. Akkor ott tart, hogy 2,5millió magyar forintból van neki egy olyan autója, amivel élmény a közlekedés. Ma mit lehet kapni újan ennyiért? Semmit, kicsivel többért van Dacia, Lada és Suzuki. Használtan már sok jó dolgot ki lehet hozni ennyiből, nagyobbat, gazdaságosabbat, gyorsabbat, szinte bármit. De hát ízlések és pofonok. Egy biztos, a BMW e46, ha normális állapotút vesz az ember, és ami szintén nagyon fontos, normális méretű motorral! És megadja neki azt a törődést, ami kell. Akkor igenis egy élményautó, nem csak a szegény magyar villantós autója!
