Kedvenc BMW-mel kapcsolatban egy ideje már nyomasztott valami. Damoklész kardja lebegett felettünk. Kicsi dolognak tűnt, de nagy bajt sejtetett. Aki már egy picit is szerelt autót, megérzi a forró fagyálló folyadék szagát, illatát – kinek mi tetszik. Ha felforr az autó hűtőfolyadéka, és nem vizet töltöttünk bele, akkor ezt a jellegzetes szagot lehet érezni a motortérben.
De az utastérben is? Sajnos ez is előfordul. De az bizony elég rosszat jelent. Mégpedig azt, hogy a fűtésrendszer valamely része szivárog. A fűtőradiátor, a csövek, vagy valamelyik tömítőgyűrű. Az alkatrészek nem olyan drágák, de azokhoz hozzáférni… Jaj!
Emellett a hűtővíz is fogyogatott. Tehát valamit tenni kellett. Csak nagyon finoman próbáltam járni az autóval és töltögettem a fagyállót is, szerencsére csak kis mértékben fogyott.
De tél volt, beállni nem tudtam sehová, ahol egy ekkora, több napos szerelést megejthetnék. Az ismerős szerelők pedig nem vállalták ezt a kellemes munkálatot.
Közben megvettem a fűtőradiátort, amihez adták a tömítőgyűrűket is. Emellett pedig megszületett bennem az elhatározás. Amint 10 fok körülire melegszik az idő, elkezdem a nagy műveletet.
Találtam egy jó videót a Youtube-on, bár az egy jobb kormányos E36-ról szólt. Mindegy, jó lesz! – gondoltam.
Szóval nekiálltam egy szép szerdai napon. Kicsit izgultam. Elek barátom tanácsára minden egyes lépést lefotóztam, ennek a későbbiekben nagy hasznát vettem.
Szóval szétkaptam a váltóboxot, kibontottam a műszerfal alját, kivettem a kesztyűtartót és szépen haladtam.
Szétszedtem a kormányt – áramtalanítottam az autót – aztán ki a légzsákot – azért ez izgalmas rész volt. Ijesztgettek olyannal, hogy ennél a lépésnél már nyílt ki lufi. Szóval le a kormány, az utasoldali légzsák és ki a műszerfal. Itt a kék kábel nem volt csatlakoztatva, pedig biztonsági csatlakozója van, tehát elvileg nem csúszhatott le a szétszedésnél, tehát ezt biztos nem is kell csatlakoztatni. Ez volt az első fél nap.
Csütörtökön nem tudtam vele foglalkozni, de pénteken ismét síkra szálltam a 320i jobbátételéért.
Megküzdöttem a merevítésekkel, de egyszer csak elértem egy pontra, ahol a jobb kormányos autó videója már nem egyezett az én autómmal, és nem is tudtam áttranszponálni. Nyilvánvalóvá vált, hogy nekem ki kell szedni az egész műszerfalat. Erről már nem találtam annyira jó videót, de valahogy boldogultam.
Szétbontottam a fűtés burkolatát, a terelő műanyagokat és feltárult előttem a radiátor.
Nagy folyást nem találtam, de volt egy kis nedvesség a lefolyóban és a radiátor bal alsó sarkán látszódott a folyásnyom. Leszedtem a baloldalról csatlakozó csöveket és kifeszegettem a radiátort.
Tehát a kezemben volt a régi radiátor, láttam is a hibát, bár én komolyabb szivárgásra számítottam. Na mindegy! Rakjuk össze!
Amit még a jó videóból megcsináltam, hogy a műanyag ház bal oldalán, ahol a csövek bejönnek, tettem egy pici bevágást a könnyebb szerelhetőség érdekében.
Az új radiátorra felragasztottam körbe a szivacsot, majd betuszmákoltam a helyére. De nem akart illeszkedni. Újra kifeszegettem – nem volt túl biztató hangja – igazítottam a szivacson és vissza. Másodjára már jó lett. Előtte persze a három csőre – a csövet beszappanozva – felapplikáltam az ógyűrűket és hát nosza, tegyük a csöveket a helyére. Az első elég gyorsan a helyére került. De a másik kettő sehogy sem akarta az igazat. Sajnos látni nem nagyon lehetett, mit csinálok, csak érzésre működtem.
Feszegettem, próbálgattam. Otthagytam, ittam egy kávét. Újult erővel, új ötletekkel ismét nekilendültem, de ezek nem mentek a helyükre. Végigfutott az agyamon: ha ez így marad, akkor van egy értéktelen vaskupacom. Jaj ne!
És akkor egy autós körökbe nem annyira bevett szokást alkalmaztam. Olyat már sokszor láttam, hogy a szaki lekáromkodja a csillagos eget, ha valami nagyon nem megy. Én ennek az ellenkezőjével próbálkoztam: imádkoztam. És láss csodát, helyére ment a két cső. Máig sem értem hogy, de nagyon örültem.
Még pollenszűrőt is akartam cserélni, de az új sehogy sem ment a helyére. Még egyszer összehasonlítottam a régit az újjal, és akkor láttam, hogy az új hosszabb. Gyorsan fel a közeli autósboltba. Szerencsére volt polcon. Tehát a pollenszűrőt is ki tudtam cserélni. Kellett is, mert a régit mikor kihúztam, Júra kori leletek is előkerültek.
Új nap virradt, jöhetett az összerakás. Itt volt nagy jelentősége Elek tanácsának, mert az összerakásnál csak a fotókon lépdeltem visszafelé. Itt is volt egy két komolyabb szívás, de viszonylag jól haladtam.
A legnagyobb kaland a műszerfal visszatételénél volt. Emlékeztem rá és fel is írtam, hogy a kék csatlakozó valószínűleg nem kell. Megnéztem a műszerfalon a csatlakozási pontját, és ott például az izzítás jelét láttam. Hát az nekem tényleg nem kell. Hívtam két BMW specialistát a biztonság kedvéért, de nem értem el őket. Na mindegy, biztos jó lesz! Össze is raktam a műszerfalat, fel a kormány, fel a légszák, minden kész. Vissza az akkusaru. Indítok….Az autó szépen indul, de a műszerfal? Semmit nem mutat! Ó jaj! Mégis kellett volna a kék kábel. Most megint szedjem le a kormányt, légzsákot? Azt nem szeretném. Az jutott eszembe, hogy visszabontom a műszerfal alsó részét és onnan benyúlva próbálok ügyeskedni. Ezt még megspékeltem azzal, hogy a korábban már bevált ima metódust is alkalmaztam. Alulról felnyúltam, kibillentettem a műszerfalat, megfogtam a megfelelőnek gondolt kábelt, a helyére illesztettem, rápattintottam a biztonsági zárat, műszerfal vissza és indítóztam.
Szerencsére most már működött.
A következő napon – négy nap volt, mert mindig csak pár órát tudtam vele foglalkozni – összeraktam a maradék apróságokat és lelégtelenítettem a rendszert. Megszűnt a szivárgás és azóta is jól működik az autó!
Feliratkozás az Autosajto.hu hírlevelére
