180 LE, elsőkerék-hajtás és az emlékek szépsége.
A napokban került fel a könnyed beszámoló egy német autós honlapra, gondoltam megosztom a kedves olvasóinkkal. Az eredeti cikk azért készülhetett mert a csehek néhány héttel ezelőtt felhívást tettek közzé, hogy ki lehet próbálni néhány első generációs RS Octavia-t. A teszten szerzett tapasztalatait osztotta meg az újságíró.
- Milyen autó is ez egyáltalán?
Szóval valahogy… nehéz eldönteni. Mai szemmel egyáltalán nem hoz már senkit igazán lázba. Rettenetesen konzervatív a megjelenése. De miután megyünk vele egy kört már kezdjük megkedvelni. Talán jobban is, mint ahogy az elején gondoltuk. És nem azért, mert szép kocsi, de valahogy mégis vonzó a komoly megjelenésével és a kicsit módosított, de időtálló első lökhárítójával. Mindenesetre nagyon megöregedett a forma, mint a legtöbb akkori Skoda. Nézzünk meg milyen érzés ma beleülni? 21 évvel később…
Legyünk őszinték, ez a gép egy vadállat volt akkoriban, pedig a Volkswagen csoport első RS specifikációja egyáltalán nem hangzik izgalmasnak. A kétezres évek elején egyetlen turbó hozta az erőt, napjainkban a biturbó már nem is meglepő.
A konszern számára készült motor 2005-ben érte el csúcsot az Audi TT quattro sportban. Ott 240 LE-t és 320 Nm-t csaltak ki belőle (egy komolyabb tuning után 400 LE vagy még több is lehet). Így az Octavia RS 180 lóerővel és 235 Nm-es nyomatékkal elég gyengécskének tűnik.
- Milyen érzés vezetni?
El kell ismerni, hogy a belső nem tűnik annyira elavultnak. A mai ferdehátúakhoz képest az RS nem egy nagy autó, anno 2001-ben ez volt a divat, egyszerűen hozzátettek egy hatalmas csomagtartót. A jó kis 1.8-as turbó benzinest elsőre nem érezni gyorsnak. Sőt, egyáltalán nem.
Aztán jön a második majd a harmadik sebességfokozat és már nem is olyan rossz, de valahogy az élvezetes kilövések nem tartoznak az autó preferált tulajdonságai közé. Várnánk a magas fordulaton megjövő erőt, de semmi, cserébe viszont alig van turbólyuk. Az ember hiába keresi benne az igazi száguldás örömét, nehezen találja. Így legalább nem visz bele a hülyeségbe.
Megy-megy, csinálja a dolgát elég nyugodtan, kiszámíthatóan. A menetteljesítményt alátámasztja a 0-100 km/órára gyorsulás 7,9 másodperc alatt, ami 20 évvel ezelőtt nem volt rossz, de a legtöbb mai kompakt sportautó két másodperccel gyorsabb. A 235 km/órás végsebesség viszont még most is jónak számít. Drága méregzsák helyett egy igazi családi sport túraautó jut eszünkbe.
- Milyen a kezelése?
Méltó az illusztris RS betűkhöz, vagy inkább vakítás? Annak tudatában, hogy a mai kompakt sportautók mire képesek, óhatatlanul az utóbbi felé billen a szavazat. Azonban semmiképp nem mondhatjuk, hogy ne lenne szórakoztató autózni a jó öreg sport Octaviával.
Lehet, hogy új korában jobb kocsi volt, de hiányzik a váltó precizitása és a kormányzás pontossága. Egy 1990-es években gyártott autótól fényévekre van, de most már nem mondható kiemelkedőnek.
Összességében ez egy olyan keverék kocsi, amelyet a vártnál jobb vezetni. Viszonylag alacsony sebességnél még nem zavaró a futómű feszessége. Aztán rövid ismerkedés után, gátlástalanul be lehet tenni a kanyarokba. Annyira jó és biztonságos a futóműve, hogy soha nem billeg a karosszéria. Az eredmény: nem dönt meg semmilyen pályarekordot, de egyszerűen örömet okoz a sofőrnek a kanyargás.
- Mi a helyzet belül?
Persze egy kicsit kényelmetlen, végül is csak egy sportszedán. Az üléspozíció viszonylag magas, az ülések közepes méretűek. A kéttónusú bőr-Alcantara keverék volt akkoriban a legújabb sportos őrület és csak az RS-ben volt elérhető. Elöl a rendelkezésre álló hely ésszerű, pont elegendő.
Ha a hátsó térről van szó, a dolgok már nem is olyan jók, mint amit a külső sejtet. A hátsó rész sosem volt az Octavia erőssége. Cserébe van egy nagy csomagtartója, amelyben állandóan elveszítjük a dolgokat. Egyszerűen értelmetlen a hatalmas mérete miatt. Az RS modell sport bőrkormányt, alumínium pedálokat és Alcantara ajtókárpitot kapott.
- Következtetés
Abszolút unalmas a mai sportkompaktok között, ugyanakkor mégis szórakoztató, ha ilyet vezethetünk. Ahogy az lenni szokott, a múltat mindig egy kicsit dicsőítik, hogy akkor minden más volt, nem volt ennyi elektronika stb. Ebben már vannak vezetéstámogató rendszerek, de nem zavarnak be egyáltalán.
Az autózás valóban nem a legizgalmasabb egy első generációs Octavia RS-ben. És igen, a kezelése kissé nyúlós és elhasználódott, egyszerűen fogalmazva ez egy használt 20 éves autó. Ha találunk, akkor aránylag olcsón hozzáférhető a vezetési örömöt kapunk. Hajtható, sziklaszilárd túraautóként pedig ma is jó ötlet lehet.
Akkoriban (2002-ben) 24 890 eurótól indult, ami nem hangzik olyan Skodás árnak, mint gondoltuk. Összehasonlításképp egy Golf 4 R32 241 lóerős hathengeres összkerékhajtással 31 950 euró volt ugyanekkor.
Hogy ez volt-e az oka az első Octavia RS meglehetősen kiábrándító eladási adatainak, azt utólag nehéz megmondani. Összesen csak 17 600 példány kelt el. Az akkori Octavia sorozat közel 1,5 milliós eladásából ez csekélynek mondható.
Forrás: https://de.motor1.com/reviews/619914/skoda-octavia-rs-2001-test/
