A minap vidékre indultam kis családommal a fedélzeten, hűséges BMW 318 E36 kombimmal. Kicsit meghajtottam az autót egy autópályás szakaszon, majd lakott területen a feleségem elkezdett panaszkodni, hogy nincs fűtés. Próbáltam türelemre inteni, hogy csak az autó érzékelte, hogy a belső hőmérséklet elérte a beállítottat, ezért nem fúj meleget, a hőfok jelző középen állt.
Kedvesem tovább erősködött, végül is megálltam, mondván – Na jó, akkor megnézem…
Ahogy megálltam, már szép gőz szállt fel, és ahogy felnyitottam a motorháztetőt, Izlandi magaslatokra törtünk.
A hűtő ledobta a felső csövet és szépen elillant a hűtővizünk. Ekkor felmerengett egy forró nyári délután, mikor a Duna partra igyekeztünk lábat lógatni, de még megálltunk egy helyen, ahol vettem egy feszítőgörgőt csere céljából. És úgy megörültem a jó vételnek, hogy gyorsan ki is akartam cserélni. “Szerencsére” az eladó segítőkész volt, de sajnos a seprűnyél betámasztása a hűtő csőhöz nem bizonyult annyira jó ötletnek… a felső csonk egy része letört. Ezért dobta most le a csövet a nagyobb terhelés következtében.
Éljen! Éljen! Nincs is szebb annál, mint sötétben, hidegben, öltönyben az út szélén állni szétszállt hűtőrendszerrel, családdal a kocsiban. Ekkor szerencsére előbújt belőlem a kis McGyver – a szerszámokat előző nap kiraktam otthoni szerelgetés miatt – nézzük, mi van kéznél?
Volt nálam egy kombinált fogó, egy kés és egy 9-es kulcs. Sajnos WD40, szigszalag és drót nem, pedig azzal bármit meg lehet javítani. Viszont volt nálam víz!!!!
Végül is a fogóval lelazítottam a bilincset, visszatoltam a csövet a csonkmaradványra és teljesen a tövében ráhúztam a bilincset szintén a fogóval. Utána töltögettem a vizet – volt ám rotyogás – szerencsére a feleségemnek köszönhetően aránylag időben megálltam és nem főztem meg a motort. (Sokszor jó az asszonyra hallgatni.) Utána a késsel elkezdtem a légtelenítést – közben egy barátom megállt és lélekben támogatott, jól esett – végül is egy 20 perces szünet után mehettünk tovább.
Itt már majdnem minden klassz volt. Csakhogy nem volt nálam fagyálló, éjszaka pedig mínusz 8 volt várható. A terv az volt, hogy otthon majd leengedem, és reggel veszek fagyállót és újra feltöltöm, viszont leengedés után eszméltem rá, hogy a motorból visszajövő cső elég magasan van – nem úgy, mint a púpos Wartburgnál volt – szóval bőven maradt víz a blokkban, az alsó leengedő csavarhoz pedig esélyem sem volt hozzá férni (ha van ilyen egyáltalán).
Úgyhogy B terv kellett McGyvernek.
Budapest GMT 00:15 🙂
Csövek vissza, most már volt szerszámom, bele egy kis víz – mínusz 8-ban nem forr fel túl hamar – elkrúzoltam a kútra, vettem egy kis tömény fagyállót, beletöltöttem a hűtőbe, elkezdtem melegíteni a motort – azért ez eltartott egy darabig – légtelenítés, irány haza és alvás.
Másnap megrendeltem az után gyártott, de új hűtőt a Fábián Hűtő-től. Még jó tízen pár éve, az első E36-ommal is volt hűtő problémám, akkor is tőlük vettem, és nagyon elégedetten használtam.
Szóval pár nap múlva megjött a hűtő, kiszaladtam Érdre, először egy nagy bótban vettem fagyállót, desztvizet és tűt – az ablakmosóm beállításához – ha már ott voltam, elugrottam a gumishoz, Milánékhoz, mert egy gyorsabb tolatáskor lepadkáztam a bal hátsó felnimet (acél),
ezt pár baráti ütleggel helyreigazították, majd egy gyors centir és kész voltunk.
Tehát utána száguldás a hűtőshöz, hűtő magamhoz vesz – egy jó beszélgetés – már csak be kell tenni valahol.
Folytatás következik…
