Szerda reggel kocsikáztam a Hungária körúton a belső sávban és későn vettem észre, hogy hirtelen a Holdra szálltam. Legalábbis a kráter, amiben eltűnt a kerék, erre utalt. A bal hátsó kerék akkorát csattant, hogy csuhajja!!!
Kedvenc E36-omat Németországból hoztam 2014 nyarán és az azóta megtett majdnem 50.000 km alatt a futóműhöz még nem nagyon kellett nyúlni, de majd most. Milyen unalmas is lenne az élet sima utakkal…
Szóval haladtam tovább, de innentől minden bukkanó egy D moll toccata fuga volt, lengéscsillapítóra, rugóra és lengőkarra írva.. Durva…
Íme egy rövid videó, ahol hallatszik a borzalmas hang:
Délután elszaladtam Zolihoz, akinél a hűtő csere második felvonása is zajlott, felemeltük az autót, levettük a bal hátsó kereket és örömmel nyugtáztam, hogy nem fogom elhagyni a fél autót, csak a felütésgátló szakadt le, az ad ilyen éktelen hangot, de a hátulja erősen lengedezett. Tehát kerülgettem a kátyúkat erősen.
Próbáltam keríteni valami lehetőséget, hogy valaki visszahegesztené a felütésgátlót, hogy legalább ne csörömpöljön, de mindenki jövő hetet mondott, de legalább nem csütörtököt…
Végül egy régi ismerős lakatos szombat délután felheftelte a rakoncátlan alkatrészt, és így némileg csendesedett a hátsó szekció, de a lengedezés lengéscsillapító cserét vizionált. A családi büdzsé állaga kizárta az új gátlók beszerzését, de a tétényi bontós nagyon jó áron adott két kemény gátlót és – ha már ott jártam – vettem egy önindítót is, amit egy kb. 110.000 km-es 316-ból vettek ki, mivel a behúzómágnesem már csak ritkán húzott be, mint valami öregedő bokszoló a 11. menetben.
Szerda lett a szerelés napja, amikor is kora délután értem Józsihoz Érdre.
A hátsó lengéscsillapító cseréjéhez szépen le kellett bontanom a csomagtér oldalsó kárpitjait, de utána elég jól hozzáfértem a felső csavarokhoz. Mivel a komplett felső részt cseréltem, nem csak a gátlót, így gyorsabban ment a kiépítés. A gyári gátlókon még a gumisapka is megvolt (20 éves autó). Amikor fölül kibontottam, leszálltam a mélybe és rossz emlékek tolultak fel mindenféle régi futóműszerelésekről és berohadt csavarokról.
De – lássanak csodát – egy sima 18-as csillagkulccsal kézzel kinyitottam a baloldali csavart és pár perc múlva már kezemben is volt az elfáradt gátló. Lássuk a jobb oldalt. Ahhoz már nem fértem hozzá olyan jól, és hiába erőlködtem, nem nyílt meg. Most mi lesz? Szorult helyzetemben a légkulcs segített. Örültem, hogy nem otthon vagy a szüleimnél álltam neki a szerelésnek.
Szóval előttem a két régi és két új gátló, tolom, húzom… hát tényleg aktuális volt a csere, ezekkel a régi lengéscsillapítókkal elég gátlástalan volt a BMW-m.. Az új gátlók visszarakása 10 perc sem volt, még a gyári gumi kupakokat is visszaapplikáltam a tetejükre. És akkor jött a burkolatok visszaügyeskedése. Ez vitte el a legtöbb időt, de ezt is sikerrel abszolváltam. Majd jött a szörnyű baleset. Oldalról közelítettem meg a csomagtartót, és úgy lefejeltem a csomagtérajtó sarkát, hogy egész rendesen folyt a vér a fejemből. Tehát a véremet ontottam az autómért. Kb. 10 perc múlva elállt a szivárgás némi papír zsebkendő felhasználás után, nem volt egy nagy dolog.
Viszont ezek után hajolgatni már nem nagyon mertem plusz megnéztem az önindítót, vagyis csak próbáltam. Néztem felülről, de nem láttam. Néztem alulról, de akkor sem láttam. Ajjaj. Végül Józsi sietett segítségemre, aki némi felmenő emlegetés közben kicserélte a becses alkatrészt. Főleg annak örült, mikor már minden csavart kiszedett, de az önindító vezető stiftje nem az önindítóból jött ki, hanem a blokkból, így szépen le kellett feszegetni az önindítót csodálatos mozdulatokkal. Azért nemsokára bent volt az újszerű önindító is és azóta is hibátlanul működik. Valamint a kocsi hátuljának lengése is megszűnt, újra feszes a kanyarokban. Köszi Józsi!
