Tehát ott búcsúztunk, hogy az új hűtő nálam, már csak be kell szerelni valahol. Egy barátomon keresztül kaptam lehetőséget, hogy egy lakatos műhelyben kicseréljem a hűtőt. Mikor megláttak normál utcai ruhában, kicsit kétkedve fogadtak, érdeklődtek, csináltam-e már ilyet és megkérdezték, van-e diplomám, de nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Mindent használhattam, még a csápos emelőt is, így nagyon kényelmes volt szerelni.
A fölső két kipattintós, szivatós kallantyúval kezdtem, ebben kaptam is egy kis segítséget, de utána már rutin műtét volt. Hamar kikerült a régi hűtő, és ment volna be az új, de hogy bement!!! És csak ment és ment, egyre lejjebb… ajajajaj:
Nem mértem le, de a régi kb 15-20 centivel mélyebb volt. Fölül minden kis kütymüty stimmelt, de ez a kis apróság se nekem, se Lajosnak nem tünt fel, mikor összenéztük.
A régi hűtőt visszaszereltem, a fölső gumit jól rátoltam a csonkmaradványra, a bilincset a tövében jól ráhúztam. Mikor minden a helyén volt, beledöntöttem 5 liter -36 fokos fagyállót – ezt a következő körben szeretném megmenteni – és indúlhatott a gyors légtelenítés. Ekkor visszajött a műhely tulaja, megmutattam neki a fényképet a két hűtőről. Miután látta, hogy végülis a munka 41 perc alatt kész lett – csak a műtét sikerült, de a betege meghalt – szóval még barátságosabb lett.
Gyorsan hívtam Lajost, a hűtőst, küldtem neki a fényképet, kiderítette a turpisságot, megrendelte az újjat, és elvileg csak egy gyors árúcserére kellett volna kiszaladnom Érdre. Ez nem teljesen így sikerült. Vittem a rossz méretű hűtőt, és vártuk a futárt, és vártuk, és vártuk… Aztán otthagytam a csere darabot és eljöttem, később megjött a mérethelyes hűtő, ami elkerült a szüleimhez.
Aztán egy szép szombati napon kimentem az atyai lakba, magamhoz kaptam a hűtőt és irány a közeli, régi, jól bevált szerelőhöz. A nap bölcsessége: “Azért jó a tél, mert Józsi nem megy a telekre, így hétvégén is lehet szerelni nála.”
Szóval volt szabad műhely, szintén csáposon szerelhettem, és most már sietni sem kellett. Lefotóztam a megcsonkított csonkot,
nem csoda, hogy néha egy csomo víz kicsobogott… (Bocsánat, ha ez kicsit fájdalmas volt.) Majd lefotóztam a régi hűtőt és büszke utódját, meglepő a hasonlóság, mint két tojás:
A régi hűtő alján lévő rozsda magyarázatot ad arra is, hogy miért csökkent mindig a vízszint és kellett utántöltögetnem, de ez jó hír, hisz az autó nem hengerfejes! Szóval vissza az új hűtő, csövek vissza a gyönyörű és ép csonkokra:
most is elég hamar megvoltam. Sajnos a becsillanástól nem látszik túl jól, de azért a BMW logós bilincseim nagyon tesztenek:
Az összerakás után még légetelenítettem, utána pedig egy kicsit teszteltem is, nagyon precíz lett. Hátra van még egy benzinkút látogatás, hogy megtudjam, milyen kemény telet bír ki a rendszer szétfagyás nélkül, de most újra nyugodt és kiegyensúlyozott BMW használó lettem.
2 commentsOn Forrásponton 2.
"Azért jó a tél, mert Józsi nem megy a telekre, így hétvégén is lehet szerelni nála."
Ez volt a pont ahol már nem tudtam nem nevetni 😀
"Azért jó a tél, mert Józsi nem megy a telekre, így hétvégén is lehet szerelni nála."
Hát ez hatalmas 😀
Comments are closed.