Az épületfotós, aki Porscheval jár
Fernando Guerra az egyik leghíresebb épületfotós a világon. Mesteri képein a vaskos beton épületeket, és a könnyed acélszerkezeteket is mozgással tölti el. És mi mozgatja Fernando Guerrát? A válasz egy Lisszaboni garázsban található: négy klasszikus Porsche modell az 1973 és 1995 közötti évekből. Kontrasztos, ahogy a hatalmas épületek híres fotósa egy közönséges garázsban áll. Pedig ez a kis fehér falú helység Lisszabon központjában az egyik legfontosabb hely az életében. Kint a portugál főváros nyüzsgő utcái, míg bent a vastag falak mögött a csodálatos csend. A garázs egy kis mellékutcában található, a hétköznapi helyszín különlegessége, hogy a körülbelül nyolcszor nyolc méteres helyiségben négy Porsche parkol olyan közel egymáshoz, hogy szinte összeérnek. “Az én kis családom” – mondja Guerra, és szeretettel szemléli a piros textillel borított autó kvartettjét. A garázsban nyugalomra lel, a munkát maga mögött hagyva itt kitisztulnak gondolatai, mondja Guerra.
A falak mozgásba lendülnek
A negyvenhat éves portugál fotós képzett építész, és azon néhány művész egyike, akik egy nagyon különleges képességgel rendelkeznek: képein a mozdulatlan épületeket mozgásba hozza. „Azt akarom, hogy az épületek a fotóimon lélegezzenek, életre kelljenek,” mondja. Az ezredforduló idején Guerra egyike volt azon úttörő fotósoknak, akik az embereket is jellegzetes módon, a környezet szerves részeként ábrázolták az épületfotókon. Nem elégedett meg azzal, hogy puszta falakat ábrázol, hanem ritmust keresett az épületekben. “Az épületfotózást nagyon unalmasnak gondoltam abban az időben, egészen addig, amíg egy nap már nem akartam építészként dolgozni, helyette inkább történeteket szerettem volna mesélni a kamerámmal.” A történet keresése, megtalálása inspirálja, függetlenül attól, hogy mi van a fényképezőgép előtt. A feladat egyszerű, meg kell találni, hogyan mutathat be valamit a legeredetibben, a legelbűvölőbben. A megoldás nehezebb, keresi, kutatja, kiprovokálja, hogy mi mozog, mi kering a mozdulatlan tárgyakban. Számos díj tanúsítja, hogy milyen jól és mennyire gyakran sikerül ez munkáiban. Guerra lerántotta a piros takarók egyikét, amely alatt egy fekete Porsche 911 Carrera 4 (964 típusú) pihent. “Szeretem, ha az én autóim messze a legszebbek egy helyen, bármennyire is kicsi az. És szeretek Tetrisszel játszani – mondja nevetve, miközben a szűk helyiségben manőverezni kezd Porschéjével.
Fernando Guerra és “kis családja”
Guerra öt éven át építészként dolgozott Macau-ban, mielőtt belemerült a fotózásba harmincéves kora körül, és ezzel első szerelme lett a hivatása. Tizenhat évesen vett először fényképezőgépet a kezébe, nagyjából abban az időben, amikor kialakult második szenvedélye az autók iránt. „Emlékszem az első lányra, akibe szerelmes lettem? Nem. De még mindig emlékszem az első Porschéra, amely felkeltette a figyelmemet – egy 1986-os 959-es, mintha tegnap lenne – mondja. Később, huszonkét éves korában Guerra meggyőzte édesapját, hogy vegyenek egy használt 1973-as Porsche 911 S Targa-t. “Gyorsan lecsaptam rá!” Ez az autó szintén a garázsában van, az 1995-ös 911-es Targa és az 1979-es 928. között. “Nem vagyok gyűjtő” – hangsúlyozza Guerra. „Én vezetem a Porschékat, amilyen gyakran csak tehetem. Szeretnék tapasztalatot szerezni az autóimmal”. Guerra halkan beszél, és könnyed mozdulattal rámutat az 1973-as 911-re. “Túl sok emlék kapcsolódik hozzá, hogy eladjam. És az 1990-es 964-es? Még nem volt nálam elég ideig, túl kevés emlékem van vele, hogy eladjam.”
Itt az ideje, hogy új tapasztalatokkal, emlékekkel bővítsük a régieket. Guerra lehúzza a porvédő leplet a 964-esről, beugrik, és elfordítja a kulcsot. A felzúgó motor megtöri a garázs csendjét. Az egyenletesen járó motor szívverése visszaverődik a falakról. – Jó erőben van! – kiált Guerra a kocsiból. Az ajtó kinyílik, és a Porsche visszafogott morajjal kigördül a nyitott kapun. Guerra vezeti a klasszikus sportkocsit a kanyargós utcákon át a Paras Florestal de Monsanto felé, ami egy erdős park a város fölött, közben beszélgetünk. “A tinédzser lányaim nem túlzottan érdeklődnek az apjuk iránt mostanában. Ugyanez nem mondható el a Porscheimról”, mondja egy ravasz kacsintással.
Munkahely a Porsche kvartett közepén
Guerra utazásait öccse, Sérgio szervezi, hogy bátyja csak a fényképezésre összpontosíthasson. “Érkezz meg, és kezdd el”, így jellemzi pörgős munkastílusát. Nem gondolja, hogy az inspirációt mindenütt keresgélni kell. “Ez egy folyamat eredménye, ahogyan az épületekbe be- és kilépő embereket nézem, amíg úgy nem érzem, hogy az épület él”. Egy nap akár ezer képet is készíthet. Fotózás közben fontosnak tartja, hogy úgy ábrázolja az épületet, hogy képein az építész szándékai felismerhetők legyenek. Véleménye szerint ebben sokat segít, hogy ő maga is építész: “Tudom mi az épület jellegzetessége, és minek kell a képen rajta lenni ahhoz, hogy az egy működő építészeti alkotást ábrázoljon.”
A Porsche kikapcsol
A város körüli hegyekben, a sűrű növényzettel szegélyezett szerpentinen Guerra átadja magát a vezetés örömének, és hagyja, hogy a Porsche motorja beszéljen. Később elmondja legújabb munkáját: bőr táskát és bőröndöt tervez férfiak számára. Visszafogott, klasszikus formákat diszkrét színekben. Kiegészítő tevékenység arra az időre, amit Lisszabonban tölt, de nagyon közel áll a szívéhez. Amikor az első nagy megrendelést kapta, kicsit leterhelte a gyártás. “Az öcsém előtte mindig azt mondta:” Fernando, az értékesítésre is gondolni kell!” Én akkor mondtam: “Jól van, itt is van … “
Mi a következő terve, a fotózástól eltekintve? Guerra át akarja helyezni sportkocsijait “az általuk megérdemelt helyre”, ahogy mondja. Egy olyan dolgozó szobáról álmodik, amelyben a Porsche-kvartett közepén dolgozhat. Van egy kis háza hatvan kilométerre Lisszabontól. “Van még ott annyi hely, hogy az autók új otthont kapjanak. Akkor vissza kell jönnöd!” – mondja egy új meghívásra utalva. Végül Guerra visszamanőverezi a 964-et a garázsba. És akkor minden újra csendes a vastag falak között.
911 Carrera 4 (Type 964)
Motor: 3.6 literes 6 hengeres
Teljesítmény: 186 kW (250 Le)
Szín: fekete
