A Lamborghini a 30. évfordulóján újból elővette a Diablo-t, emlékeztetve a rajongókat a szuperautóra, amely 1990-ben jelent meg az egzotikus autók között.
Az autó története megjelenése előtt öt évvel korábban kezdődött, Project 132 gyártási névvel. Az autó vonalait Marcello Gandini tervezte, majd a Chrysler Design Center felülvizsgálta az alapokat, mivel az amerikai autóóriás időközben az olasz vállalat többségi részvényese lett.
A szuper sportkocsi abszolút vadállat volt az úton. Az 5,7 literes V12-es motor 485 lóerőt és 580 Nm nyomatékot produkált. A versenyautókra jellemző képességeit a korábbi rally bajnok Sandro Munari segítségével fejlesztették. Az első példányokban nem volt szervokormány és semmilyen elektronikus vezetést segítő eszköz, de mégis bőrkárpitozással, elektromos ablakokkal, elektromosan állítható ülésekkel és légkondicionálóval szerelték fel.
A négykerék meghajtást 1993-ban vezették be a Diablo VT-ben, amely már egyéb mechanikai és külső fejlesztéseket is tartalmazott. Az SE30 523 lóerővel büszkélkedhetett. Két évvel később a siker tovább folytatódott. A Genfi Autószalonon bemutatkozott egy frissített Diablo, amelynek hátsókerék meghajtása, 510 lóerős motorja és állítható hátsó szárnya volt. A nyitott tetejű változat 1995 decemberében jelent meg a márka első 12 hengeres sorozatgyártásban készülő kabriójaként.
Az Audi 1999-ben megvásárolta a Lamborghini-t, ekkor a Diablo-t még egyszer átfésülték. Luc Donckerwolke számos módosítást végzett a szuperautón, a változtatásokat a VT és a VT Roadster-en is végrehajtották. Mind a három modellt kívül-belül frissítették és a motort is továbbfejlesztették, amely így már 529 lóerőt és 606 Nm nyomatékot adott le. A sportkocsi történetében a Diablo most először ABS-sel és változó szelepemelő rendszerrel érkezett.
Összesen 2903 sportautó épült meg. A Diablo 2001-ben végül nyugdíjba vonult, és a Murcielago váltotta fel a szuperautók világában.
Forrás: carscoops
Feliratkozás az Autosajto.hu hírlevelére
