Huszonöt év irodai munka kényelmessé teszi az embert. Még akkor is, ha első években az önerős családi ház építés következtében minden hétvégém az építkezéssel telt, szabadságaim idején pedig vásároltam, szállítottam az építőanyagot. A kényelmes élet hamar elfelejteti az emberrel a kevésbé kényelmes körülményeket. IFA fülkében utazást épp úgy, mint a Trabantos lótás futást, de már a kocka Ladára sem emlékezem. Idén ősszel azonban 3 tényező együttállása érdekes irányba terelt, az előzményeket, melyek IDA felé vezettek, igyekszem csak címszavakban leírni…
Egy kis fizika: Szakdolgozati konzulensem az egyetemen egy tipikus fizikus volt (Bérczi Szaniszló képviselte Magyarországot mind a NASA, mind az EISA programokban) gyakran hangoztatta, mennyire fontos figyelembe venni a kényszer erőket. Mert hiába erős a gravitáció, egy kényszer mégis eltéríti a mozgást.
Egy kis környezettudatosság: Napjainkban nem csak a pénztárca, de a környezet megóvása érdekében is érdemes az utca felesleges fűtése helyett a lakóházak passzív védelmére, hőszigetelésére is figyelmet fordítani.
Egy kis gazdaságpolitika: Míg pár évvel ezelőtt a magas munkanélküliség okozott gondokat hazánkban, addig mostanában munkaerőhiány van. Különösen így van ez az építőipari szakmunkások körében.
A fenti gondolatsor egy képbe állt össze egy csendes őszi szombat reggelen. Az őszi napsütésben még akár 20 fok is lehet délután, de bizony a reggelek a napsütésben is csípősek. Egy jó hőszigetelés mellett a fűtési szezon ideje is, s ezzel a költsége is csökkenthető, ősszel később kell először befűteni, tavasszal pedig hamarabb lekapcsolható a kazán. Nosza, szigeteljük le a családi házunkat. Szerettem volna szakemberhez fordulni, s míg Nyugat-Európában a kihívás, és a feeling miatt népszerű a „csináld magad” mozgalom, én a kényszer miatt döntöttem így. Leül az ember, rákészül a Google mögött, és felméri a hozzávalókat: Hungarocell, ragasztó, vékonyvakolat, kőpor, mint anyagok, melyek könnyen beszerezhetők, és a szállítással sincs gond. De munkaeszköz is kell, mint betonkeverő, állványlétra, deszkapalló… Nos, ha a Google már nem segít, van szociális háló közösségi média, és kis szerencsével találni ismerőst, aki ki tud segíteni. Nem sokat keresgélve egy közeli rokont hívtam fel, aki készséggel segített. A korábban tervezéssel és kivitelezéssel foglalkozó hölgy, miután néhány bevállalt kivitelezési munkát saját kezűleg kellett befejezni a munkaerőpiacról eltűnt szakemberek hiánya miatt, ma már csak tervezéssel foglalkozik. Ott feküdt a kertben az állványlétra és a hozzá való palló is. Nagyszerű! De mivel fogom elszállítani? „Viheted Idát is, a kőműves-segédet!” – volt a válasz.
IDA a forgalmi rendszámáról kapta a nevét, a 2002-es évjáratú Toyota Hiace 2,5 D4D furgon 15 éves kora és 250 ezer futott kilométere ellenére nagyon jól működik. Jellemző rá a megbízhatóság, a jó értelemben vett igénytelensége, amitől ács és kőműves segédnek ideális. Természetesen negatívumai is vannak, kényelmi felszereltségeit a jó 20 évvel korábbi Toyota személygépkocsikból örökölte. Mivel a kocka Ladát követően egy 1989-es Toyota Corollát vezettem, minden ismerős volt.
Az ablakemelést nem bonyolították villanymotorral, de egy kőművesnek nem okozhat gondot a pár tekeréssel leereszthető ablak. A hűvös reggelen az izzítást követően azonnal elindult a motor, és alig 5 perccel az indulás után már felfűtötte a nem túl nagy utasteret. Kényelmesen elfértem a fülkében, de eszembe jutott egy fiatalkori autóstoppos élményem, amikor a billenős Zil vezetője a méretes sörhasával forgatta a kormánykereket. Ida is inkább a terhek szállítására fókuszál, mint sem az utasok kényelmére. Vezetni azonban könnyű és egyszerű volt. A kezelőszervek kézre álltak, mindent megtaláltam, a sebességváltó pontos, könnyen kezelhető és az áttételek is jól megmozgatták még a megterhelt autót is. Teher nélkül pedig kimondottan fürgén mozgott a furgon.
Első körben az állvány létrákat szállítottuk el, a tetőcsomagtartón egy sorban 2 létra fért el, így a 6 állványlétrát 3 sorban tudtuk felrakni. Két hevederrel átkötve, spaniferrel megfeszítve a méretre legnagyobb teher rövid időn belül megfelelően rögzítve az autón volt. A rövidebb pallókat és az egyéb szükséges eszközök, mint betonkeverő, vödrök kényelmesen elfértek a raktérben. Akkor jöttem rá, hogy mennyi mindent elhoztam egy körben, amikor a rakomány már megtöltötte a kertemet, és ráébredtem, nem készítettem fényképet. Nem pakoltunk vissza egy kép kedvéért, inkább a második körben, az ott maradt hosszúpallók felpakolását követően fotóztam le a megrakott Idát. A 10 db 6 méteres palló meg se kottyant a nagyobb terhekhez szokott segédnek.
Érdekességként megnéztem a hirdetéseket, mennyit ér ma egy hasonló jármű. Újabb meglepetések értek. Mi kerül egy 15 éves furgonon 800 ezer forintba? Lehet, hogy kőműves segédként a maltert is megkeveri? Mert tudjuk, hogy az építőipar munkaerőhiánnyal küzd, de ennyire? Vagy a gazdasági válság hatására egyes befektetői körök ezt találták menedék befektetésnek? Mert jól tartja az árát. Már csak ezért is nagyon hálás voltam, hogy nekem nem kellett megvásárolnom, csak egy szombat reggel korán kelni és a délelőttöt rászánni. A nap többi részén én pihentem, de Ida dolgozott tovább, mint az elmúlt 15 év legtöbb napján.